Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11

IRÁNYZATOK, TANULSÁGOK 19 szavazattal — az Akadémia levelező tagjává (AkÉrt. 45: 153), ugyanakkor azonban dékáni hivatali tisztviselő (,,a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karának dékáni hivatalába szolgálattételre beosztott középiskolai tanár"— i. h. Tagajánlások, 6), és csak 1938-bannevezik ki egyetemi rendkívüli és 1940-ben nyilvános rendes tanárrá. Külföldi folyóiratokban megjelent írásai, vitacikkei a nemzetközi nyelvészeti irodalom állandóan hivatkozott, megbecsült termékének minősültek külföldön. Különösen fonológiai kutatásainak korai eredményeit értékelték nagyra. N. S. TRÜBETZKOY — akivel egyébként éles vitája volt a fonetika nyelvtudományi státusát illetően — külön kiemeli LAZICZIUS érdemeit, mivel a fonológiai kutatásokban a nyelvi szerep hangsúlyozását a magyar tudós részéről tapasztalhatták először.6 Ugyanakkor LAZICZIUS nemzetközi kongresszusokon elhangzott előadásainak, külföldi folyóiratokban megjelent alapvető tanulmányainak itthon jóformán semmi visszhangja nem volt. Mindössze GOMBOCZ emlékezik meg — egy jelzős szerkezet erejéig — a Nyelvtudományi Társaság 1934. évi közgyűlésén elmondott elnöki megnyitóbeszédében „LAZICZIUS nagyszabású fonológiai tanulmánya"-nak rá gyakorolt ösztönző hatásáról (MNy 30: 3). LAZICZIUS válogatott írásait, annak ellenére, hogy azok ,,csak felszínes bepillantást engednek Laziczius gondolatgazdagságába" — a külföldi kiadást gondozó tudós ,,a magyar nép kulturális örökségé"-nek minősíti 1966-ban.7 Ezzel szemben itthon 1959-ben, de még 1969-ben is — hivatalos fórumokon elmondott beszédben, cikkekben — az alábbi módon értékelték LAZICZIUS tudományos munkásságának egészét: ,,már a felszabadulás előtti időben volt általános nyelvészeti tanszékünk, de ennek egyébként nagytehetségű birtokosa nem szerencsés kézzel nyúlt feladatköréhez: szinte kizárólag divatos és még meg nem érett problémákkal [ !] foglalkozott" (NÉMETH GY., I. OK. 16: 216 — 7). „LAZICZIUS kétségtelenül a legeurópaibb, a legmodernebb alakja e korban nyelvtudományunknak . . . akik pedig [e korban] bírálják, azok hátulról, elmaradottabb, kisebb stílű nézőpontról bírálják" — írja DEME, de egy lappal hátrább így folytatja: ,,az ő európaisága a valóságtól való nyugati elszakadás beteg európaisága [ !]; bírálóinak maradisága viszont a valósághoz, a nyelvhez való ragaszkodás viszonylag egészséges földhözragadtsága" (NyK 61: 12, 13).8 Sőt

! DEME még 1969-ben is így nyilatkozik a lazicziusi életműről: fi „Man war meistens geneigt, die Rolle der phonetischen Betrachtung auf diesem Gebiete [Phonologie] zu übersehätzen. Julius v. Laziczius war wohl der erste, der ausdrücklich auf die Unzulänglichkeit dieser Ansicht hinwies." (Grundzüge der Phonologie — TCLP 8: 18.) TKUBETZKOY idézett értékelését LAZICZIUS Probleme der Phonologie című, az Ungarische Jahrbücher 15. évfolyamában (1935) megjelent írására és a Második Nemzetközi Fonetikai Kongresszus anyagában olvasható megállapításaira építi. (Proceedings of the Second International Congress of Phonetic Sciences. London, 1935. 57.) 7,,

These papers afford but superficial glimpses of Laziczius' richness of thought. . . In a deaper sensé, these materials constitute a part of the cultural legacy of the Hungárián people and are an urgent moral responsibility of its académie hierarchy." (SEBEOK, i. m. 5.) 8 A papír türelme végtelen ! A történeti hűséghez viszont hozzátartozik az is, hogy a valóságtól elrugaszkodott morbid európaiságról szóló megállapítás igazát és a korabeli magyar nyelvtudomány ,,glebae adstrictus" jellegének „viszonylag egészséges" voltát többen vitatták (NyK 62: 134—49). Hogy ez a viszonylag egészséges földhözragadtság milyen mértékben védte meg magyar nyelvtudományt a valóságtól való elszakadás nyugati idealizmusától, arról egyértelműen nyilatkozik már BÓKA L. is: ,,Hogy nyelvészeink . . . megmaradtak az újgrammatikusok elvi alapján, az nem realizmus, hanem konzervativizmus, szűklátókörűség. Az újgrammatikusok éppen olyan idealisták, mint a sarkukba hágó újabb elméletgyártók." (Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. Budapest, 1956. 62. Alább: ÁNyStNyj.) 2*