Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11
18 KOVÁCS FERENC szerű alakokra épülnek ... El kell. . . ismerni, hogy a szintagma területén nincs éles határ a nyelvi tény...és a beszédtény közöt t." (Az idézet a magyar kiadás fordítása: 157 — 8; az én kiemelésem: K. F.) Ha a szintaxist a nyelvtudomány egyik legfontosabb részének tartjuk — mint ahogyan általában annak is tartják —, nem lehet nem tudomásul venni a saussure-i langue—parole disztinkció idevágó elaszticitását. A sort még lehetne folytatni. Úgy gondolom azonban, hogy az elmondottakból is kiderül, hogy SAUSSURE nyelvelméletének nem a sokat hangoztatott merev metafizika a legfőbb hibája — ahogyan ezt DEME is gondolja, és ahogyan e tanítások utóélete is valóban ebben az irányban torzította el az eredeti gondolatot —, hanem elméleti konstrukciójának idealista jellege, amely — mint fentebb már láttuk — helytelen jelkoncepciójából fakad. A tartalom (concept) és a saussure-i értelemben felfogott hangalaki elemek (l'empreinte psychique de ce son) kombinációja nem szubsztanciális egység, hanem forma (,, cette combinaison produit une forme non une substance" — i. m. 157; eredeti kiemelés). A tartalmi és a formai elemek igen határozottan megfogalmazott saussure-i egysége (nyelvi jel) tehát formális viszonyok hálózata, kombinációja. Az ilyen értelemben felfogott jelek rendszere is formális rendszer, illetőleg idealista konstrukció. Mindezek határozott leszögezése természetesen nem azt jelenti, mintha a saussure-i elmélet improduktív elméletnek minősülne - az elmúlt fél évszázad nyelvtudománya az ellenkezőjéről árulkodik —, és „racionális magvát" (ami nem jelentéktelen !) ne lehetne a materialista nyelvelmélet kialakítása szempontjából felhasználni. A marxizmus klasszikusai egyértelműen értékelték például a hegeli dialektikát: elvetették idealista kiindulási pontját, de lényegét beépítették a maguk materialista elméletébe. így született meg a materialista dialektika ! SAUSSURE elméletének kritikai adaptációja nem eredményezheti azt, hogy — a meglevő hibákkal együtt — a rendszerszerűség zseniális felfedezésének, határozott megfogalmazásának a jelentőségét el lehetne vitatni, de azt sem, hogy ez a gondolat már csak tudománytörténeti szempontból fontos ! Napjaink nyelvtudománya nehezen volna elképzelhető a jelszerűség és a rendszerszerűség gondolatának figyelembevétele nélkül! 2.2. A Laziczius-ügy Nem véletlenül írtam ,,ügy"-et ,,kérdés" helyett ! Kiáltó ellentmondásokat foglal magában ez a sajátosan magyar ügy ! Ha valakire érvényes az a keserű rezignáció szülte mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában,5 akkor ez tökéletesen illik LAZICZIUS hazai megbecsülésére. Több nemzetközi nyelvészkongresszus elismert, egyedüli magyar előadója ós „egyik vezéralakja" (NyK 60: 212), több külföldi nyelvészeti folyóirat, így a koppenhágai Acta Linguistica, az Archiv für Gesammte Phonetik és a Zeitschrift für Phonetik und Allgemeine Sprachwissenschaft szerkesztőbizottsági tagja (uo.), Magyarországon azonban csak 1935-ben választják — 11 ellen-5 Nem minden irónia nélkül említi ezt az aforizmát LAZICZIUS válogatott írásainak külföldi kiadását (itthon nem jelenhetett meg !) gondozó TH. A. SEBEOK a kiadvány bevezetőjében, ahol LAzicziusról mint az új nyelvészeti irányzat „nemzetközileg nagyrabeesült képviselőjéről" (an internationally appreciated contributor) ír: „but a prophet with hardly a follower in his own land" (TH. A. SEBEOK [ed.], Selected Writingsof Gyula Laziczius. The Hague, 1966. 11).
