Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Krammer Jenő: A svájci német népnyelv mint műfordítások nyelve [Schwyzerdütsch als hochliterarische Übersetzungssprache] 180
A svájci német népnyelv mint műfordítások nyelve* Svájci német népnyelvnek nevezik a svájci német ajkú lakosság sok változatú nyelvjárását, amely tudvalevően a svájci németek köznyelve. Itt most nem akarunk kitérni a már ismételten jellemzett svájci nyelvi viszonyokra,1 hanem értékelni szeretnők, hogy a svájci németek általános köznyelvként használt — ismételjük és hangsúlyozzuk: ~ sok változatú nyelvjárásán gazdag és színes, részben nagy igényű fordítási irodalom, nem egy világirodalmi jelentőségű mű fordítása is keletkezett, ami annál meglepőbb, mert a svájci németek nem szoktak hozzá nyelvjárásos szövegek olvasásához. Nehezen is olvassák el. Mégis gazdag a fordítási irodalmuk. Elég néhány nevet említenünk, hogy érzékeltessük a svájci német népnyelvre történő fordítások széles skáláját. Olvasható vagy hallható Schwyzerdütsch fordításban Homérosz és Ovidius, a biblia, sok-sok gyermekmese, a „Max und Moritz" és a „Struwelpeter", Molière és Lafontaine, Jules Romains, Bernard Shaw és Osborne, de irodalmi német nyelvű művek is, pl. Hofmannsthai ,,Jedermann"-ja, Fritz Hochwälder, Carl Zuckmayer színdarabjai, hogy csak a legjellemzőbbeket ragadjam ki Svájcban gyűjtött gazdag anyagomból. Azt hiszem, mindannyiunkban önkéntelenül felmerül a kérdés: mi indokolhatja ezeket a fordításokat, hiszen a svájci németek az iskolában irodalmi német nyelvet és nyelven tanulnak, ezen a nyelven olvasnak, így az említett művekhez ,,Schriftdeutsch" német fordításban is könnyen hozzáférhetnek. Mi magyarázza meg, hogy mégis olyan gazdag és változatos a „Schwyzerdütsch"-re fordított irodalom? A magyarázat több irányú lehet. Műfordításra ösztönözhet az anyanyelv szeretete s az a becsvágy, hogy ezen is megszólaltathatók remekművek. Ilyen értelemben a fordításoknak némi bizonyító szerep jut; mintegy azt példázzák: mire képes a nyelvjárás! Hiszen a svájci németeknek ez az állandó érintkezési nyelvük, ez minden társadalmi réteg köznyelve, el sem képzelhető, hogy svájciak, ha egymás közt vannak, „Hochdeutsch" nyelvi változatban beszélgessenek (ők kizárólag „Schriftdeutsch"-nak nevezik). Az viszont mindennapos jelenség, hogy népnyelvükön (schwyzerdütsch) úgy társalognak egymással, hogy a különböző helyi változatok gátlástalanul érvényesülnek, tehát pl. egy és ugyanazon társalgás folyamán züridütsch, bärndütsch, baseldytsch és még több más változat hallható. Színes szőttes a svájciak társalgási nyelve, ha véletlenül nem egy városból valók a partnerek. Ez így van a rádió és televízió riportjai esetében is. * A Magyar Nyelvtudományi Társaság germanisztikai—romanisztikai szakosztályának 1968. október 22-i felolvasó ülésén elhangzott előadás. 1 KRAMMEB JENŐ, Irodalmi nyelv és nyelvjárások (A svájci német nyelvművelés kérdései), Nyr. LXXXIII, 387—99.
