Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Erdélyi István: Etimológiai megjegyzések [Etymologische Bemerkungen] 151

Etimológiai megjegyzések 1. Magyar hón 'Achsel, Achselhöhle' Rokon nyelvi megfelelői: vog. (WV 69) TJ kalnà, Szo. yandl 'Armhöhle' | o s z t j. (KT 311) V kundf] pdt3 'Achselhöhle, Achselgrube usw.' (pdt3 'Grund') I zürj. Sz. kun-les stb. 'Achselzwickel im Hemd', PO kun-ul 'Achselhöhle'| v o t j. Sz. kun-ul 'Achselgrube, Achselhöhle' | ? finn kainalo 'Armhöhle'; ? észt kaenal (gen. kaenla) 'Arm (als Umschließendes)'; liv (KETT.) kàinal, känal 'Achselhöhle, Armhöhle, Arm; was man in den Armen fassen kann' | ? lapp (Wfs. 538) oaifejis 'Achselhöhle', K. (129) T. kainnel, Kid. kajnel-vuelanc id. | | ? szam.jur. (426) U. sälf 'Armhöhle'; jen. Ch. sêâi, B. séri; twg. kaliiq id.; kam. kähr\ 'Armhöhle'. Idevonható a következő szó is: s z e 1 k. (DONN., kézir.) ATa qáhn, Ty. qali 'kainalo; Armhöhle'. A szamojéd szók csak akkor tartoznak a m. hón-hoz és rokonságához, ha összetett szók: *kana + *ala 'hón + alj', s l (jen. â, r) elemük az uráli *ala maradványa, s a *kana -n-]e (másodlagos palatalizációval) *-n- >• *-j- >> 0 fokon át eltűnt. A hangfejlődés n, ill. *j O i) fokát őrzik az idekapcsolt szelkup szók. Az ATa -n és a Ty. i (< a + *j) metatézissel került a szó végére. 2. Magyar kéj 'Wonne' A m. kéj 1. 'Wonne, sinnlicher Genuß, Wollust', 2. 'Wohlgefallen, Lust', 3. R. 'Wille, Neigung' [1372 U./1448 k.: Mykoron anyatol keteleneytetnek (JókK. 159); 1416 U./1450 k.: qkeien èngèggèn lakozni en vèlèm (BécsiK. 36); kènkèn [= kéjünkön] (uo. 25); 1508: kitelen (DöbrK. 282); 1531: kehen (ÊrsK. 485); 1601: ,,Kéj: Libentia" (MA.)] kény 'Willkür' (öwße^'freiwillig, von selbst, spontan' stb.) szót egyeztethetőnek gondolom a következő rokon nyelvi szókkal: vog. (KANN.—LriM.: MSFOu. 101 : 469) Szo. Misoß 'Zauberlied' (soß 'Wort'), kài ua.; (KANN.—LIIM.: MSFOU. 114 : 479) Szo. käii- 'singen (vom Zauberer, während er wahrsagt odef eine Sache mit der Axt erforscht', käisoß 'Lied, das der Zauberer beim Wahrsagen singt' | o s z t j. (KT. 384) Kaz. kei 'Zauberlied', DN kdina, V kôità, Vj. köitä 'balzen (Auerhahn, Birkhahn)', Trj. koitäy3 'id. (Birkhahn, nicht Auerhahn)', Ni. Iceita 'girren, locken (Birkhahn bei der Balz); ein Zauberlied singen', Kaz. keiti 1. 'girren, locken, balzen (Birkhahn)', 2. 'lösen, weissagen, mit Gesang zaubern (mit od. ohne Trommel)', O. köidä — Kaz. 2; (FD. 802) J kôiidp 'Zaubertrommel' | zürj. (WUo.) Lu. koini, Ud. koinis 'balzen', Sz. I. koit 'Balzplatz (Sz.), Balz (I.)', V. Sz.Lu. koitni 'balzen (Waldhühner)', (UOTJ közli E. ITK.: FUF. XXXI, 274) FSz. koitni 'balzen' | ? lapp N gikkât -g- 1. 'mate, pair (of birds)', 2. 'hâve aflirtation with, show undue affection for someone'; (745) Wfs. gikytet 'brünstig