Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11
Irányzatok, tanulságok* „Jól és szépen az ír, aki tüzes orthológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával." KAZINCZY 1. A téma indoklása. Többéves — idestova két évtizedes — hagyományunk, hogy valamilyen kiemelkedő esemény kerekszámú évfordulóján társadalmi életünk egy-egy területe az adott időszakasz munkájának kritikai elemzésével jubilál. Az esemény jelentőségét aszerint ítéli meg, hogy az objektíve milyen lehetőségek feltételeit teremtette meg a szóban forgó munkaterület fejlődéséhez, az eltelt időszakasz eredményességét viszont ahhoz méri, hogy az adott terület felelős gazdája és munkatársi gárdája szubjektíve hogyan sáfárkodott az esemény nyújtotta lehetőségekkel. A démoszthenészi hangvételt a tettek kritikája, az önvizsgálat felelőssége váltja fel az eredmények tudatos vállalásának, úgyszintén az előrehaladást akadályozó tényezők őszinte feltárásának a tükrében. Jogos, egyben kötelességszerű is tehát a számvetés, az elméleti örökség lényegének a megragadása és a felszabadulás adta, minőségileg új lehetőségek valóra váltásának a vizsgálata szempontjából egyaránt. A számadás mércéje adott: a magyar társadalom negyedszázados általános (gazdasági, politikai-ideológiai, kulturális) fejlődése. Ezzel kell szembesítenünk a hazai nyelvtudomány — ezen belül főleg a sokat vitatott általános nyelvészet — fejlődési ütemét, előrehaladását, megtorpanásait, de jelenlegi színvonalát is. Nem arról van szó, mintha egy adott társadalmi formáció gazdasági-politikai fejlődése egyazonképpen, automatikusan maga után vonná egy-egy tudományág arányos fejlődését is, de arról már igen, hogy az adott társadalmi formáció gazdasági-politikai fejlődése megkívánta művelődési színvonal melyik síkján helyezkedik el az érintett tudományág. Más szavakkal: a hazai általános nyelvészet — mint a magyar művelődéspolitika szerves része — annak előre lendítő tényezője, csendes útitársa vagy fékezője-e ? Régóta ismert igazság, hogy a tudományok fejlődési ütemét, előrelendülését, stagnálását vagy visszafejlődését elsőrangúan a társadalmi igények szabják meg. A társadalmi igényeket többé-kevésbé kísérni szokta az alimentációs készség is a mindenkori társadalom általános és akut igényeinek megfelelően. Napjaink tudományos munkásságának a jelentőségét, ezen belül a mai magyar társadalomnak a tudománnyal szemben támasztott igényét a közelmúltban napvilágot látott tudománypolitikai irányelvek egyértelműen meghatározták: „Korunkat, a társadalmi forradalmak és a termelőerők nagyarányú növekedése mellett a tudományok rendkívül gyors * A hazai általános nyelvészet (nyelvelmélet) fejlődésének vázlatos áttekintése — különös tekintettel e fejlődés felszabadulás utáni szakaszára. Felszabadulásunk 25. évfordulójára.
