Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)
Tanulmányok - Litkin, V. I.: A finnugor alapnyelv szóvégi magánhangzóiról (cirill) 95
KISEBB KÖZLEMÉNYEK A finnugor alapnyelv szóvégi magánhangzóiról Ismeretes, hogy a finnugor alapnyelvben kétféle (kéttagú) tőszó volt: (1) rövid a (ä) magánhangzóra végződő tőszavak és (2) rövid e magánhangzóra végződő tőszavak. A kétféle tőtípust legjobban a finn nyelv és a nyugati lapp nyelvjárások őrizték meg, például: finn mené- 'menni', lapp mânâ- 1 r finn Icnule- 'hallani', lapp gúla- j tinnugor e finn elä- 'élni', lapp œle„. Ä / .. finn anta- 'adni', lapp vuow'de-. j imnugor -a (a) A finn e-nek törvényszerűen lapp â felel meg, a finn a (ä)-nek. pedig lapp e. A volgai finnugor nyelvekben a tővégi -a (-ä) bizonyos esetekben megmaradt, az -e meg általában lekopott. A többi finnugor nyelvben az eredeti tővégi magánhangzók — kevés kivétellel — lekoptak. De néha ezekben a nyelvekben bizonyos ragok és képzők előtt a finnugor tővégi magánhangzók jelennek meg. Az a (ä) és az -e azonban nagyon gyakran egybeesett és ezzel kapcsolatban a szavak az egyik paradigmából a másikba mentek át. Ennek a két tőnek a keveredését látjuk néha a finnben és lappban is. Ezért nagyon nehéz megállapítani a finnugor tővégi magánhangzók minőségét. Például ,,A magyar szókészlet finnugor elemei" című etimológiai szótár első kötetében nagyon sok olyan szót (körülbelül 60%) találtunk, amelyeknek a végén bizonytalan magánhangzó áll (3), például: magyar állni << finnugor *salk3-, esni <C *eÓ3-, férni << *pür3-, födni <C *pent3- stb. Ahhoz, hogy a bizonytalan magánhangzóra végződő tőszavak számát csökkenthessük, újabb adatokat kell keresnünk a finnugor nyelvekből. Adatainkat a mari nyelvből és a komi nyelv udorai nyelvjárásából veszszük. A mariban kétféle igeragozás van, s ismeretes, hogy ezek az igeragozási típusok két különböző finnugor tő alapján keletkeztek: az első igeragozási típus az e, a második pedig az a (ä) tövek alapján jött létre. A mariban a finnugor tővégi magánhangzók (e és a, ä) a jelen idő egyes számú harmadik személyű alakban maradtak meg: az első igeragozásban -eè, a második igeragozásban -a (ä) formában,1 például: 1 L. PAAVO RAVILA ,,Über die Entstehung des tscheremissischen Konjugationssystems" (FUF. XXV, 1—25); H. C. TajiKHH, HcTopmecKaH rpaMMaraKa MapnftcKoro H3biKa. HoiiJKap—Ojia, 1964, erp. 110; B. M. JlbirmcuH <<K Bönpocy 0 KOHCHHOH rjiacHoft OCHOBH rjiarojiOB HacTOflmero BpeivieHH B <f)HHHO-yropcKHX H3biKax» (Tpy/jbi MapHHCKoro HayHHO-HccjieAOBaTejibCKoro nncTHTyTa, BbinycK XV, 1961 r., 49 — 57).
