Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben [Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache] 47

Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a yotjakban és a finnugor alapnyelvben A dolgozatunk címében jelzett téma az utóbbi fél évszázadban több nyelvészt foglalkoztatott. Különféle, egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el, különböző oldalakról, más és más módszerrel próbálták megközelíteni s megoldani a problémát. Hogy ez mennyire sikerült, mennyire nem, szolgáljon rá tanúságul jelen cikkünk. Mint belőle kiderül, elérkezettnek láttuk az időt, hogy újra felülvizsgáltassék a kérdés. I. A kérdés eddigi kutatása 1. 1912-ben jelent meg BEKÉ Ödön tanulmánya ,,A votják és zűrjén prolativusról" (NyK. XLI, 241—274). Prolativusnak nevezte a szerző a zűrjén—votják -ti és a zűrjén -őd ragot, amelyeket leíró szempontból azonos jelentésű változatoknak (mai terminológiánk szerint: alternánsoknak, allomorfoknak) tekintett, nyelvtörténetileg pedig azonos eredetűeknek, nevezetesen a finnugor -*t AblCx1

fejleményeinek. Véleményét szintaktikai és szemantikai meggondolások sugallták: ,, . . . a zűrjén—votják prolativus valamennyi alkalmazásmódja a legtöbb finnugor nyelvben kifejezhető ablativussal" (i. m. 242). BEKÉnek viszonylag csekély zűrjén és votják nyelvi anyag állt rendelkezésére cikke megírásakor. A zűrjén -ti ragot például csak névutók végén ismerte, holott az névszókhoz is járul. Nehézségeit alkalmasint csak növelte, hogy — kora nyelvhasonlításának módszereihez híven — kizárólag történeti — összehasonlító megközelítéssel kezelte a korabeli szinkron nyelvi tényeket. A votják ProlCx-nak például csak egy allomorfjárói (-ti) vett tudomást, az -eti r^y -yti alternánsról nem, holott példaanyagában a két utóbbi is jócskán előfordul (i. m. 246 — 247, 258—259). Mindezek ellenére cikke rendkívüli intuícióról és éles elméről tanúskodik. Különösnek és nehezen érthetőnek tűnik, hogy fejtegetéseinek lényegét az utána következő, ugyancsak összehasonlító kutatásokban miért mellőzték, holott meglátásai — félig vagy gyengén bizonyított voltuk ellenére — igen figyelemre méltók. Annál meglepőbb ez, mivel tételét (ami a ProlCx eredetét illeti) valójában senki nem elemezte és cáfolta meg, csupán kikerülték és hallgattak róla, amikor pedig fejtegetéseinek kevésbé lényeges vonatkozásaival többször és többen is foglalkoztak. 1 A dolgozatban alkalmazott rövidítések és szimbólumok jegyzékét lásd NyK. LXIX, 55 és ennek a cikknek a végén.