Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bereczki Gábor: W. Steinitz és E. Itkonen finnugor vokalizmuselmélete és a cseremisz nyelv [Die Theorie über den finnisch-ugrischen Vokalismus von W. Steinitz und von E. Itkonen und die tscheremissische Sprache] 23
30 BERECZKI GÁBOR Vannak cseremisz nyelvjárások, pl. a BEKÉ ÖDÖN, Mari Szövegek I. kötetében közreadottak közül a küksnuri, vagy az általam is vizsgált Pöt-jal (or. nemhRA) falu és környékének nyelvjárása (1. NyK. LXV, 49—69), valamint a Volzsszki kerület északi részén Pomari község környékének a nyelve, ahol csak az ö hang van meg, az ü hiányzik. Megvan viszont az ü Pomaritól és Pöt-jaltól délre a tatárok közvetlen szomszédságában. Érmek a kérdésnek a részletesebb vizsgálata fényt deríthet az o, ű hangok terjedésére a cseremiszben. * Ezek után térjünk át E. ITKONEN elméletére, s vizsgáljuk meg, mennyiben támogatják ezt a cseremisz nyelv tényei. ITKONEN, mint tudjuk, a balti finn nyelvek magánhangzó-viszonyaiból kikövetkeztetett protofinn vokalizmusból indul ki, s az alapnyelvre nem redukált és teljes hangokat tételez fel, hanem rövideket és hosszúkat. Nézete szerint azok a finnugor nyelvek, amelyekben napjainkban ismeretlen a rövid és hosszú magánhangzók korrelációs ellentéte, későbbi fejlődésük során vesztették el ezt a sajátságot, de a rövid és hosszú magánhangzók egykori megléte ezekben ma is kimutatható, mert más folytatásukat találjuk. Vizsgáljuk meg ilyen szempontból a cseremisz nyelvet, s lássuk igazolást nyer-e ITKONEN tétele az adatok széles körű egybevetése után. A cseremisz és a balti finn nyelvek között található minden egyes etimológiai megfelelést megvizsgáltam, s arra az eredményre jutottam, hogy az egyes balti finn magánhangzóknak rendszerint kettős megfelelésük van a cseremiszben (figyelmen kívül hagyva a bizonyos hangtani környezetben bekövetkezett későbbi fejlődést, mint pl. a j vagy az S palatalizáló, illetőleg az m és a ß labializáló hatását stb., ami az esetek jelentős részében a különböző nyelvjárások adatainak összevetéséből is kiviláglik). Ez a kettős megfelelés azonban, amint erről meggyőződhetünk, nincs semmi összefüggésben a balti finn magánhangzók rövid vagy hosszú voltával. A balti finn rövid magánhangzók esetében eltekintek a teljes bizonyító anyag felsorolásától, zárójelben közlöm azonban az illető jelenségre található etimológiák számát. A balti finn hosszú magánhangzót tartalmazó etimológiákat azonban mind közlöm. PF.11 *a r^ cser. o: fi. jalka 'láb' ~ cser. U. jol, KJI.jal;12 fi. kala 'hal' rv cser. TL, KH. hol; fi. maksa 'máj' r^cser. TL, KH. moks (32). PF. *a ^cser. u: fi. kaarne 'holló' ^cser. TL, KH. kwrndz; fi. sarve-r^ cser. TL, KH. sur; fi. tamme- 'tölgy' ^cser. U. tù'më, KH. tum (22). A hegyi cseremisz jal 'láb' stb. alakokat másodlagos fejlődésnek tartom egy korábbi *jol alakból. A hegyi cseremisz o >> a hangváltozási tendencia számos csuvas eredetű szóban is érvényesült (1. BEKÉ: FUF. XXIII, 66 kk.) sőt jó néhány oroszban is, pl.: cser. (BEKÉ) KH. ßa'kas 'viasz'< or. eocK; cser. (PvAMST.) lam§t: s§k§r l. 'Brotscheibe'< or. AOMOmb; cser. (VASZ.) KH. xaMbim, aMbim 'hámiga' < or. xoMym stb. Az idetartozó etimológiáknak mintegy a felében a PF. *a-nak o felel meg a hegyi cseremiszben. Emellett a PF. *o-nak is több esetben a megfelelését találjuk a hegyi cseremiszben (a mezeiben viszont o van), pl. fi. ponte- 'nyél' ^cser. KH. 11 A PF. a közfinn (protofinn) rövidítése. 12 A forrásjelzés nélküli cseremisz adatok WiCHMANNtól valók.
