Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277
286 JERZY BASCZEBOWSKI ennek a különbségnek még kisebbnek kellett volna lennie a ks, ts, ps első összetevőinél a gyenge és az erős fok között. Később mindkét fokban kiegyenlítődés következhetett be, vagy a létrejött különbség fokozódott, és a többi váltakozási viszonyhoz alkalmazkodott. Ez azonban függött a nyelvben akkor ható folyamatoktól. Az első lehetőséget a mai finn irodalmi nyelv és a vepsze tükrözi. A másodikat az észt, a vót és a lív. De azokban a nyelvekben is, amelyekben megvan ezen csoportok fokváltakozása, az első komponens váltakozik, pl. az észtben: hs:ks, ts:ts, ps : ps.42 A második változatlan marad. Az előbb vizsgált csoport viselkedését tehát könnyen megérthetjük az erősödés és gyengülés alapján. Talán érdekes lesz megemlíteni a finn nyelvjárások helyzetét. KETTUNEN szerint a ks mindenütt, minden helyzetben változatlanul megmaradt,43 a ts pedig különbözőképpen fejlődött, s helyette a következőket találjuk: tt, #$, hh, ss, ht és természetesen te.44 Ezek a hangcsoportok néhány dialektusban elszenvedték a fokváltakozást, másokban nem. RAPOLA mégis úgy véli, hogy a közfinnből származó ősny elv járások még sokáig a ts fokán maradtak, és ezzel kapcsolatosan megjegyzi: „Kantasuomesta polveutuvat suomalaiset heimomurteet óvat luultavasti vielá kauan olleet ts : n kannalla. Siitä on yleisesti kehittynyt êê (~#) ja myöhemmin tästä toisissa murteissa ss (~s), toisissa tt (~t) tai ht jne. Vain kaakkoisimissa murteissa ts on säilynyt nykypäiviin asti, mutta on varsin todennäköistä, että niihin aikoihin, j ollóin suomen kieltä merkittäessä ruvettiin fe-kirjainyhtymää käyttämään, ja osaksi vielä Agricolankin aikoina te-ääntämys on ollut nykyistä laajemmilla alueilla säilyneenä ja että jotkut vanhimmista kirjailijoistamme ovat tz: IIa tarkoittaneet sitä."45 SETÄLÄ a ts, ss helyettesítésekben az egykori erős fok (ts) általánosítását, az összes többiben a gyengéét (óz) látja.46 Véleményünk szerint itt egyszerű asszimilációval van dolgunk, amely korábbi következtetéseinknek megfelelően a te-kombinációnál gyorsabban mutatkozik, mint a ks-né\. A ts csoport két dentális komponensből tevődik össze, amelyek közelebb állnak egymáshoz, mint a ks elemei. A ts csoport esetében az asszimilációnak jóval később kellett bekövetkeznie, mert az újonnan alakult hangcsoportok a gemináták analógiájára nem mindig alkalmazkodtak a fokváltakozáshoz. Itt szeretnénk megismételni, amit már az sk, st, sp csoportoknál írondtunk, hogy ti. a nyílt és a zárt szótag elve eredetileg nem játszott lényeges szerepet, ahogy ezt még ma is bizonyítja a finn irodalmi nyelv és néhány finn dialektus. Döntő tényező a gyengülés és erősödés folyamata volt, valamint az aránylag kompakt mássalhangzócsoportok. 7. A kt, pt, tk mássalhangzócsoportok Már a k,t, p hangok s utáni viselkedéséből kikövetkeztethetjük a kt, pt, tk csoportok második összetevőjének sorsát, természetesen azon feltétel mellett, ha az első változatlan marad. Az első alkotórész zártsága itt érte el a maximális 42 KETTTTNEN, Eestin kielen äännehistoria, Hki 1929. 29 — 43. 1. «KETTTJNEN, SM III. 19. 1. 44 Uo. 22-25. 1. 45 RAPOLA, SKHP 90. 1. 46 SETÄLÄ: JSFOU. XIV/3: 13-14. 1.
