Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277
A GYENGÜLÉS—ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINÎT NYELVBEN 287 fokot. Nézetünk szerint lehetetlen, hogy az explozíva érintetlen maradjon az sh, sp, st csoportokban, a ht, pt, th esetében azonban gyengülésnek vagy erősödésnek lenne kitéve a második komponens. Bár a jelenség fordítottja érthető és elképzelhető. Itt a folyamatnak először az első komponensre kell hatnia, és a változások feltehetően ezen mutatkoznak előbb. Legalábbis erre utalnak a többi nyelvből vett példák. Az ősgermánban pt >> ft, ht > yt lett. Hasonló fejlődést látunk a keltában is: pt > yt, ht > yt.i7 Azt tapasztaljuk tehát, hogy az első tényező eltolódik, a második érintetlen marad. A mai finn nyelvben csak a th hangkombináció viselkedik várakozásunknak megfelelően. Ezt a csoportot nem érintette a fokváltakozás: pithä: pithän, kotha: hothan, matha: mathan. A többi, ht és pt másképp fejlődött; mindkettő ht-vé vált. Ezt az alakulást POSTI a germán helyettesítéssel magyarázza.48 Mi azonban szeretnénk ezzel kapcsolatban bizonyos párhuzamos, a kelta nyelvben is megtalálható jelenségekre utalni, ahol intervokális helyzetben a következő fejlődéssel állunk szemben: p, t, h >> (h), f, 1ç (p, le erős és aspirált zárhangok) b, d, g >> b, d, g (felerősödött módiák).49 A pt, ht csoportokból yt keletkezett. ZABROCKI itt először az első komponens aspiráltságát tételezi fel, és csak azután a spirántizálódását, amelyet végső fokon a disszimiláció eredményének tekint. Véleményünk szerint a disszimilációs folyamatot feltételezhetjük az ősfinnben is, amit az a tény támogat, hogy azokban az esetekben, amelyekben hti, pti a megfelelő hsi, psi kapcsolatba ment át, az első komponens eredeti formájában sértetlenül maradt, pl. hahsi •< *hahti: hahden < *hahten: vyyhti: vyyhden, de viipsinpuut.50 Itt a disszimiláció másként bonyolódott le, és ennek folytán megteremtődtek a h, ill. a p megmaradásának feltételei. Ha a ht >- ht, pt >> ht csoportok fejlődését germán hatással magyarázzuk, s kijelentjük, hogy a germán hangrendszer ht és pt kapcsolattal nem rendelkezett (ezek a hangok yt-vé és ft-vé váltak), és hogy ennek következtében ezeket a ht, ft-vel helyettesítette,51 akkor fel kell tennünk a kérdést, miért nem ment végbe hasonló helyettesítés a ps, hs kombinációnál. A germánban nem is voltak ilyen hangcsoportok. A ps fs-sé, a hs viszont ys-sé vált.52 Úgy látszik, POSTI valóban feltételezi, hogy a germánok a ps, hs csoportot fs, As-sel helyettesítették. A finnek pedig nem tudták artikulálni ezeket a hangkapcsolatokat, mivel ilyenek nem léteztek hangrendszerükben.53 Felvetődik a kérdés, milyen volt valójában a germán hatás foka, ha a finnek egyes esetekben megtartották sajátos kiejtésüket, másokban viszont engedtek a germán befolyásnak (1. POSTI magyarázatát a fokváltakozás keletkezéséről az egyes zárhangoknál, amely szerinte germán hatásra ment végbe, PUF. XXXI, 74 — 79. 1.), szemben a fokváltakozás hiányát mutató hl, hr, tv, ón csoportokkal, amelyeknél e hatás nem érvényesült (uo. 81.1.). Vö. még a gemináták fokváltakozásáról szóló nézetét, amely szerint az utóbbi a germán hatástól függetlenül bonyolódott le (uo. 80. 1.). "ZABROCKI, UL. 31, 177 — 178. 1. 48 POSTI: FUF. XXXI. 38 — 48. 1. «ZABROCKI, UL. 178 — 180. 1. 50 HAKTXLINEN, Handbuch der finnischen Sprache 1. Bd. 35 — 36. 1. 51 POSTI: FUF XXXI, 40, 47. 1. 52 ZABROCKI, UL. 31. 1. 53 POSTI: FUF XXXI. 91. 1.
