Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277
A gyengülés-erősödés folyamata a finn nyelvben* 3. Intervokális helyzetben előforduló egyszerű zárhangok Az egyszerű zárhangok intervokális helyzetének vizsgálatánál ismét a finn nyelv jelenlegi állapotából indulunk ki, és ezt hasonlítjuk össze a legrégibb nyelvemlékekkel. Az erős fokban a mai finn nyelv csak &p,t,k zárhangokat ismeri. A gyenge fokban a feltételezett spiráns kiesett, esetleg két labiális magánhangzó között v hanggá alakult. Pl. joki : joen <C *joyen, suku: suvun <C suyun, kyky : kyvyn. Ennek alapján felmerül a kérdés, milyen képviselet várható Agricolánál? A felelet lényegében megtalálható az előző fejezetben. Ott azt láttuk, hogy az erősödés a 6, d, g zárhangokat (erős fokban) r és l után kezdte megtámadni, tehát legyőzte azt az akadályt, amelyet a likvidák jelentettek számára, és a b, d, g hangokat p, t, k-vá változtatta. Intervokális helyzetben, ahol nem volt leküzdendő akadály, az erősödés korábbi megjelenésével kell számolnunk, és ennek következtében az általunk feltételezett 6, d, g, illetve B, D, G hangoknak p, t, k-vá történő korábbi átmenetével. Agricola írásmódja teljes összhangban áll elméleti fejtegetéseinkkel. Elsősorban a következő jeleket használja: k, ck, t, th, p, pp, (pl. ikeen, sickijoijte (= sikiöitä) waickenen, teiten, tutha, coötha, apu, oppetusa.1 A fejlődést a gyenge fokban már nehezen tudjuk előre megállapítani. Ha itt csak gyengülésről lenne szó, akkor intervokális helyzetben még gyengébb intenzitású hangokat várhatnánk, mint likvidák után. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az erős fokban mutatkozó erősödés elérheti a gyenge fokot is. A k gyenge fokú megfelelése Agricolánál igen különböző: gh, g, ghi, i, ij, ghw, w (pl.: wighattomas, teghen, teien, ei lughietais, puietettu, aijghwonnut, aijwoim „aiomme"2 ). Tehát ahol ma hanghiányt vagy v-t találunk, ott Agricolá-nál a fentebb említett jeleket fedezhetjük fel, amelyek, úgy látszik, még egy spiráns hangértékét adják vissza. Az Agricola idejében uralkodó állapot a maihoz viszonyítva további gyengülést jelez. A ß fejlődésében semmi különösebbet sem jegyezhetünk meg (Agricolánál w, u), mintsem, hogy ez esetben meglehetősen korai v-be való átcsapást gyanítanak.3 A dentális spiránst dh-val, ritkábban d-vel adják vissza (pl. tiedhette, meiden)* A jobb áttekinthetőség kedvéért egy táblázatban foglaljuk össze Agricola írásmódjával párhuzamosan a mai állapotot: *Az első közleményt 1. NyK. LXX, 3 — 21. 1 Vö. OJANSUU, Mikael Agricolan kielestä. 12 — 15. 1. Vö. még RAPOLA, SKHP 51 — 52. 1. és 76-77. 1. 2 SETÄLÄ, YH 23. 1. RAPOLA, SKHP 52. 1. Vö. 85-86. 1.; VK. 46-47. 1. 3 OJANSUU, Mikael Agricolan kielestä. 42. 1. 4 SETÄLÄ, YH 30. 1. RAPOLA, SKHP. 50, 88—89, 125-127. 1. 1 Nyelvtudományi Közlemények LXX/2.
