Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

KÉT SZIGVAI VOGUL ELBESZÉLÉS 141 ak(w)matërtn por-ne kol äwi-süntn joytds. sunsi: näj ta-t'em pältima, por-ne joytum, jun akway ta potdr sujandl. juw-saltds, läwi: „por-ne, nar\ joytdsdn, os am omam %öt öli?" — taw man ir\t joyti? mén akwjot juw-jismèn. najw atsumën töwlijiy. mös-ne äyikwe käsmostal kon ta kwä-Ids, juw minas, ös-ta uryatëy. ta-kos üryatasiy, omatën at ta joytds. ak(w)matërtn mös-ne äyikwe äpsite nopdl ös läwi: ,,am sar kon-kwälleyum, nar\ öhn! omamën ërdr\ %öt juw." kon-kwähs, ös por-ne koln ta mini, wassiy juw at saltds, (j)isnasndl yüntli, jun potdrtanendl sujti: — läsal, yötal nowyateydn ? ! püt süntn manriy nowyateydn? ! ahr]k kätan saknajtäwet. nar) sar läealf mös-ne luwdr] nöwl', tändr) nöwl! molay-yun ästi? / ul mol'amlënf läsmart, mos üryaten, akw-tipdl nën tëydn, ypttaï-yun mini?! ja-ti, mös-ne äyikwe ta roytds, juwyäjtds, läwi: ,,omat'ëmën wassiy ul mën paltmën nëm-yunt at joyti." äpsite titiylayti : — manriy nar\ toy potdrtëyn ? uwstete läwi: ,,am sar ös kon-kwällëyum, por-ne koln jalëym. nar\ jun ölen!" yürmitiy ös minas, pasan wätan üntmdt akway: — yaS-yas-yas, mandr jomas nöwl'kwe, mandr atdYj nöwl! ti nöwl'anuw yolëydt. mös-ne koln minëw, mös-ne äyjiy, piyiy ös to% nalu-pajtijayuw. tën mänlat nöwl'anen ti koni-pal atdrjdt. megy, egyszercsak a por-asszony házának ajtó-nyílásához ért. Nézi: a tűz rendesen meggyújtva, a por-asszony megérkezett. Bent egyre csak beszélnek (beszédet hangoztatnak). Belépett, mondja: ,,Por-asszony, te megérkeztél, hát az anyám hol van?" — Hát még nem jött meg? Mi együtt értünk haza. Tűzifát szedtünk amennyi csak kellett. A raös-asszony leánykája ím bánatosan indult kifelé, hazament. Ismét várnak, (de) hiába vártak, anyjuk csak nem jött. Egyszercsak a mös-asszony lánykája megint Szól az öccsének: ,,Én ismét elmegyek, te maradj ! Anyánk talán jön valahol." Kiment, ismét a por-asszony házához megy. Be sem lépett, az ablakból hallja,' bent beszédjük (beszédjeik) hangzik : — Várj (lassan), hogy nyúlhatsz hozzá? ! Az üst szájába miért nyúlsz? ! így (másképp) a kezetek (kezeitek) felhólyagosodnak (tsz). Várj csak ! A mós-asszony csontos húsa, inas húsa vajon hamar elfogy? (Nem kell sietni, van hús bőven.) Ne siessetek ! Lassacskán, várjatok egy kissé, mindegy, csak egyetek, ugyan hova menne el? ! És ím, a mös-asszony leánykája megijedt, hazaszaladt, így szól: „Anyácskánk nem jön haza hozzánk, sohasem jön már." Az öccse kérdi: — Miért beszélsz így? Nénje mondja: ,,Én még egyszer kimegyek, a por-asszony házához megyek, te maradj otthon !" Harmadszor is elment. Az asztalnál ülnek még mindig: — C-c-c, milyen jó husika, milyen ízes hús ! Ez a húsunk (tsz) elfogy. Elmegyünk a mös-aszszony házába, a moá-asszony lányát és fiát is így megfőzzük. Az ő gyenge húsuk (tsz) különösen ízletes. Es ím a mös'-asszony leánykája meghallotta e szavakat, hazaszaladt. Öcsikéjének mondja: ,,Öcsiké, gyorsan öltözz föl,