Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

142 KÁLMÁN BÉLA ja-ti, mös-ne äyikwe ti lätr\dt yüntamlas, juw-%äjtds. äpsitet nopdl läwi: „äpsikwe, mol'ay masapaytn, liljanmën ir\ ölne toriy. ypttalsisi minimen! omat'ëmën nasatï por-nen ypttal totiypima." ti äpsite masyatne sis, mös-ne äyikwe sepnpäl'-konsup pinds, näj-äywtaspinds, lëstan pinds. tulsar\ër\ pinssane, ta minëy. äpsitete nöy-älmajas, kon-kwälapasiy, ja-ti, ta yäjtey. man jör ônèëy, man wäy ônèëy, ta ojjëy. yosa minasiy, wät'i minasiy, akwmat jujdl yüntamlastën. juwl'e yüntley: por-ne ti jinët sujti. akway poldrtanët sujti : — mös-ne äyjiy, piyiy man yosa patil ônèëydn ? ! jujdl moè-ërtn ti joytijayum! ta yäjtsiy, yäjtsiy, akmatërtn môê-ne äyi juwl'e ät)kwatas : soi', por-ne akway tën l'apatën ti paium. jujdl ti joytawëy, ta joytawëy, tuïèar\ sowën käte mayumtä-Ids, lëstan potalite älmajas, ta liste, läwi: ,,akw-t'it yötal ölur]kw-t'e läwwesamën, ti lëstan äywtas-uriy woss üntyäti! por-ne ti äywtas-ur ültta unsurjkw ul woss wërmif — ja-ti, mat-temn ëlnuw os-ta patapasiy. por-ne ti äywtasurn yottal ta taymatame sujti. yosa minasiy man wät'i minasiy, akwmatërtn an por-nëris os-ti jinët sujti, os-ta potdrtanët sujti: — man ypsa patil önseydn ? ! am jujdl nënan ti joytijayum ! ta yäjtsiy, yäjtsiy, akwmatërtn söl' sar l'apan ti joytdne sujti. mös-ne äyikwe käte tutsarjën mäyintaste, kospe kon-lëymatas, ta liste, läwi: ,,akw-tït yötal ölur]kw-t'e läwwesamen, ti konsupdl nol läptäl, pal läptäl päl wör woss tëli! por-ne ta worët, ta wöre yosit jömimate, életünk, amíg csak élünk (veszélyben van). ,,Valahova az ellenkező irányba menjünk ! Biztos, hogy anyácskánkat a ^or-asszony megölte (valahova vitetett)." öccs,e öltözése közben a mös'-aszszony lánykája a zsebébe sűrű fésűt tett, tűzkövet tett, köszörűkövet tett. A varrózacskójukat fölvette, elmennek, öcsikéjét fölemelte, kimentek, és ím szaladnak. Akár erősek (erejük van), akár gyengék (gyengeségük van), menekülnek. Hosszan mentek, röviden mentek, valamit hallanak hátulról. Maguk mögött hallják: ím a porasszony jövetele hallik. Egyre hallatszik a beszéde: — mós-asszony lánya, fia, vajon hosszú szaladó lépéstek van-e (messze elértek-e)? Hamarosan utolérlek titeket ! Futottak, futottak, egyszercsak a raös-asszony leánykája hátrapillantott: valóban, a por-asszony egyre közelebb jutott hozzájuk. Már — már utoléri őket (pass.). A varrózacskóba dugta kezét, köszörűkő-darabját kiemelte, eldobta, így szól: ,,Ha egy-két napot (még) élnünk elrendeltetett, ez a köszörűkő kősziklaként emelkedjék ! A j9or-asszony ezen a kősziklán ne tudjon áthaladni ! — És lám, valamennyire előre jutottak (előnyt szereztek). A ^őr-asszony — úgy látszik — ebbe a kősziklába valahogy beleakadt. Hosszan mentek vagy röviden mentek, most egyszercsak a gonosz porasszony jövése hangzik ismét. Ismét hallik a beszéde: — Vajon hosszú szaladó lépéstek van-e? Én titeket utolérlek. Futottak, futottak, egyszercsak valot an úgy érződött, hogy nagyon közel jutott. A mós-asszony leánykája kezét a varrózacskóba dugta, fésűjét kivette. Elhajította, így szól: ,,Ha még egy-két nap élnünk elrendeltetett, ezzel a fésűvel orr-áthatolhatatlan,