Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

140 KÁLMÁN BELA môs-nëy, por-nëy môs-nëy, por-nëy ôlëy. äyjiy-piyiy Ônsëy. yosa ôlsiy, watï Ôlsiy, akwmatërtn por-ne môs-nëte palt ti saltäpas, läwi: — ti nëkwe! naj (näj-jiw) watur\kw jalimën! môé-ne läwi: ,,am at jalëym, am najw ônsëy m." — jalimën, mos wärt jômiytimën, sistam wort mos jalasimën ! ta wŐwdste, wöwdste, ak(w)matërtn môs-net'ët ta käsasas: ,,ja, narj käsdn, jalimën" ti, masya-tasiy, pinyatasiy, kon ta kwälsiy. towtanën massiy, ta minëy. ypsa minasiy, wät'i minasiy, akwmatërtn l'ûl'dr] sipn joytdsiy. môs-nëte läwi: ,,ja-ta, por-nëkwe, narj tayamten/" särtn narj tayamten! — por-ne läwi. môs-nëkwe läwi: ,,ät'i, am at tayamtëyum, ôwlet nar\ ta%amten! am to% narj juj-pahnt us tayamtëyum/" por-ne läwi: — ät'i, narj tayamten! worataytasiy, worataytasiy, ak(w)matërtn môs-nëte ta taya-mtas sip jolaï. sip kot'l'n tüp joytds, akwmatërtn jujdl matarn ta isajimate sujti. por-ne taw juj-pälet tayamtas, jôr towtayëtdl môs-ne sis supiy tayamtaste. ti môs-nëtete wassiy man Uli önéi? ! Miit tot ta ojiypas. môs-ne äyjiy-piyiy ta-kos uryatëy, omatën akway at joyti. kon-kwallëy, juw-saltsëy. akway (j)îtïmlas, satvmiy jëmtds. akwmatërtn môs-ne äyikwe läwi: ,,äpsikwe, narj jun ölen! am por-ne palt jalëyum, por-ne kolnjalëyum, por-ne aman joytds taj?" kon-kwälds, por-ne koln ta mini. A mös-asszony és a £>or-asszony A mös'-asszony és a ^?or-asszony él. Van lányuk és fiúk. Hosszú ideig (vagy) rövid ideig éltek, egyszer csak a ^)or-asszony belépett a mős'-asszonyhoz. Mondja: — Hé asszonyka, menjünk tűzifát szedni ! A mős-asszony mondja: ,,En nem megyek. Nekem van tűzifám." — Menjünk, járunk kissé az erdőben, a tiszta erdőben sétálunk ! Kérte, kérte, egyszercsak a mösasszony ím beleegyezett: ,,Jó, a kedvedért (a te kedved), menjünk !" ím felöltöztek, kendőt kötöttek, ím kimentek. Felcsatolták sítalpaikat, ím mennek. Hosszan mentek, rövid ideig mentek, egyszercsak (egy) meredek lejtőhöz értek. A wc^-asszony mondja: ,,Hát, ^or-asszony, te csúszszál le !" — Előbb te csússzál le ! — mondja a por-asszony. A mŐs-asszonyka így szól: „Nem, én nem siklóm le, elsőnek te csússzál le ! Én majd csak te utánad siklóm le." Apor-asszony mondja: — Nem, te csússzál le ! Vitatkoztak, vitatkoztak, egyszercsak a mŐs-asszony megindult lefelé a lejtőn. A lejtő közepéig alig ért el, egyszercsak ím hátulról valamitől fájdalma (forrósága) érzik. A por-a,szszony mögötte siklott, erős sítalpaival a mös-asszonyt elgázolta (a hátán keresztül siklott). A wö-i-asszonyka ugyan hogy maradhatott volna életben (ugyan van-e élete) ? ! Lelkét ím ott kilehelte (a lelke ott ím bevégződött). A mös'-asszony lánya és fia hiába vár, anyjuk csak nem jön. Kimennek, bejönnek. Egyre sötétedett, beesteledett. Egyszercsak a mös'-asszony lánykája így szól: ,,Öcsiké, te maradj itthon ! En elmegyek a por- asszonyhoz, bemegyek a por-asszony házába, vajon a por-aSSzony megjött-e már." Kiment, a por-asszony házához