Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

Két szigvai vogul elbeszélés 1957—8-ban sikerült jelentős mennyiségű szótári és szöveganyagot gyűjtenem a Szovjetunióban (vö. I. OK. XIII, 453—6, Vir. 1959: 411—6 és NyK. LXII, 23—32). Ennek egy csekély töredékét közzétettem a NyK. idézett helyén valamint a Chrestomathia Vogulica (1963) és Vogul Chrestomathy (Bloomington, 1965) c. munkáimban. Első utamról hoztam haza két viszonylag terjedelmes szöveget is magnetofonszalagon. Tekintve azonban, hogy fordítás nélkül nem boldogultam a szövegek lejegyzésével, 1966-ban rövid leningrádi utamat nem új anyag gyűjtésére, hanem a meglevők ellenőrzésére, valamint az említett szövegek megfejtésére használtam föl. Mindkettőnek közlője E. I. Rombangyejeva vogul anyanyelvű tudományos kutató. A megfejtésben ő segített, és vele ellenőriztem szótári anyagomat is. Mindkét elbeszélés néprajzi szempontból is értékes. Az elsőnek csak egy része van meg szalagon. A *-gal megjelölt bekezdéstől kezdve Rombangyejeva jegyzeteiből írtam ki a kiejtés szerint ellenőrizve. Az első töredékesnek látszik, több, szinte önálló elbeszélésből fűződik össze. A hézagos elmondás következtében néhány részlet csak utólagos kérdésemre tisztázódott. Mikor például a mős-asszony fiacskája elmerült a mocsárban, a nénje bottal szurkálta a talajt azon a részen, hogy nyomára leljen, és így véletlenül kiszúrta öccse fél szemét. Ezért félszemű, mikor nénje hosszú évek múltán találkozik vele a tündérnél, aki a mocsárból kimentette. A másik történet sokkal kerekebb, és a cselekmény is csak néhány napra korlátozódik. Az elbeszélésekhez nem fűzök jegyzeteket, hanem a fordítás szövegében próbálom a szükséges magyarázatokat megadni. A vogul szöveg közlésében követem a Chrestomathia Vogulicában alkalmazott fonematikus átírásomat, de a két legfontosabb allofónt (amelyeket az irodalmi helyesírás is megkülönböztet) külön jelölöm. így a második ós további szótagokban előforduló redukált magánhangzó (d) a következő bilabiális mássalhangzók (m és p) előtt veláris és erősen labialis színezetű. Ezt w-val jelölöm (pl. Iconsup, yap^m,). KT> i fonéma pedig y előtt és % után teljesen veláris hangzású, ennek jele szövegeimben i. Ugyancsak jelölöm a mondatfonetikai vagy a hangsúlyból adódó mennyiségi változásokat. A szigvai nyelvjárást a többi északi nyelvjárástól elsősorban a k palatalizációja különbözteti meg elől képzett magánhangzók előtt (pl. Szo. äyikem, ként, kinsi ~Szi. äyit'em, tent, t'insi).