Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

VÁSZOLYI ERIK 15. Illat 16.Elat 17.Acc mortő mortyé mortős emberbe emberből embert mortam emberembe mortsym emberemből mortos emberemet 2.1. Az első — felületes — rápillantásra kimondhatnék a szentenciát: a Nom&PxlSg alapján leszögezhető, hogy a PxlSg exponense az -őj toldalék. Több más esetben is ugyanezt a morfémát találjuk a Cx előtt. Csakhogy ha figyelmesen tovább szemléljük a paradigmát, gondjaink támadnak. Ismét más esetekben ugyanis az -őj elemnek nyoma sincs, helyette -m vagy -ym szegmentumot vehetünk a PxlSg gyanújába. Disztribúciójuk is különbözik: egyszer Px&Cx, másszor Cx&Px a sorrend, olykor pedig mindkét disztribúció lehetséges. -•'; 2.2. Kíséreljük meg rendezni azokat a szegmentumokat, amelyek a tőmorféma után következnek, következésképpen amelyeknek egy-egy Cx és PxlSg morfémát kell magukban foglalniuk. 1.1.Nom -őj-0 3.1.Cárit -őj-tőg vagy -tőg-ym 1.2.Adess -őj-lőn 3.2.Egr -oj-san vagy -san-ym 1.3.Abl -őj-lys 3.3.Appr -Őj-lan vagy -lan-ym 1.4.Allat -őj-ly l.ö.Cons -őj-la 4.1.Inst -nam 1.6.Comit -Őj-kőd 4.2.Iness 4.3.Illat -am -am 2.1.Prol -őd-ym 4.4.Elat -êym 2.2.Trans -ti-ym 2.3.Term -őg-ym ö.Acc -ős 2.3. A Cx és PxlSg morfémák azonosítása és disztribúciója alapján öt szegmentumcsoportot nyertünk. Jellemzőik a következők. 1.1 — 6. A hat szegmentum világosan taglalható a B&Cx paradigmával szembeállítva; sem a Cx, sem a Px azonosítása nem okoz gondot. PxlSg = -őj-. D: B&Px&Cx. 2.1 — 3. Ez a három szegmentum eltér a megelőzőktől, ámde a B&Cx paradigmával szembeállítva Cx elemük világosan azonosítható; ezt követi az -ym szegmentum, amelyet a PxlSg exponensének kell tartanunk (jelentése ugyanaz, mint az 1.1—6. esetben az -Őj- morfémának). PxlSg = -ym. D: B&Cx&Px. 3.1 — 3. E három szegmentum is világosan taglalható a B&Cx paradigmával való szembenállásában. Cx morfémája azonosítható, Px része pedig vagy az (1.1 — 6.) -őj-, vagy az -ym (2.1 — 3.) szegmentumrésszel esik. egybe; az utóbbi kettő tehát egyazon morféma két allomorfja (jelentésük azonos és a komplementáris disztribúció viszonyában vannak). PxlSg = -őj- vagy -ym. D: B&Px&Cx vagy B&Cx&Px. 4.1—4. E négy szegmentum taglalása rendkívül problematikus. Egybevethetjük őket a megfelelő Cx morfémákkal: (1) InstCx = -őn InstCx&PxlSg =; -nam (2) InessCx =• -yn InessCx&PxlSg = -am (3) IllatCx = -ő IllatCx&PxlSg = -am (4) ElatCx = -ys ElatCx&PxlSg = -sym