Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 61 A kéziratnak nem akadt feldolgozója, s nekem is csak az utóbbi években, balkáni tanulmányaimmal kapcsolatban irányult rá a figyelmem, mikor pár évvel ezelőtt átnéztem Halasi-Kun Tibornak magyar turkológiai kéziratos bibliográfiáját, mely Budapesten több példányban megvan s megvan Ankarában is. Nemrégiben egy szovjet kutató is említette. A. N. BASKAKOV (Baskakov jun.) «0 HeKOTOpbix THnax TyperjKHx CJiOBapeM» című cikkében, amely a Leksikograficeskij Sbornik 1958-i 3. füzetében (145 — 153. 1.) jelent meg, TypeijKO—JiaTMHCKHe CJiOBapM cím alatt a következő bibliográfiai adatot közli: „M. Illeshazy. Dictionarium turcico-latinum. 1668." Megjegyzi, hogy «MecTO H3AaHHfl HeH3BecTH0». Itt a szóban forgó kéziratról van szó, amely tehát nem nyomtatott könyv. (A. N. BASKAKOV szintén HALASI-KUN TIBOR bibliográfiája révén ismeri a művet.) 1964 tavaszán fényképet készíttettem a kézirat egyes részeiről és foglalkozni kezdtem vele. Kiderült — mint már említettem —, hogy egy terjedelmes és fontos oszmánli nyelvemlékről van szó, latin írással, amely magyar szempontból is igen fontos: a munka a török hódítás idején Budán és Dél-Magyarországon beszélt török nyelv emléke.* » A kézirat magyar, délszláv és olasz vonatkozásai A kézirat magyar környezetben, valószínűleg Magyarországon készült. Erre különféle körülmények utalnak, így elsősorban a hangjelölés. A kézirat török feljegyzései mindhárom — egymástól független — részben tisztán magyar átírással vannak leírva. Azután feltűnik, hogy a nyelvi anyagban magyar vonatkozások vannak. A llr lapon az oszmán birodalom legfőbb méltóságai vannak felsorolva, éspedig a következő sorrendben: a szultán, a qubbe vezíri ('rex'értelmezéssel) a vezír ('archidux') és azután: Budin vezíri, Bosna veziri, Bagdat veziri, Miszir veziri, „janicsár aga" (magyar alak). Ez meg lehet talán csak szokásos felsorolási mód. Fontosabb a következő. A 43r lapon, a B részben egy másik szerzőtől van egy beszélgetés, hadi eseményekről való hírek: „Némelyek azt állítják, hogy a magyarok győztek, mások, hogy a mohamedánok serege." A 41r lapon ezt olvassuk: „Nincs semmi újság, sem Törökországból, sem Magyarországból, Horvátországból (tehát Magyarország után Horvátország van említve), sem a nyugati országokból, sem a tatároktól." A 43r,v lapokon: „a mieink" szembe vannak állítva „a törökökkel". Ezek a „mieink" a magyarok. Végül tekintetbe kell venni, hogy a kézirat Illeshazy Miklós könyvtárához tartozott és alighanem Illeshazy Miklós megbízásából készült. (L. 67. 1.) Ezeknek az adatoknak a tanúbizonysága lényegében kétségbevonhatatlan, de ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: a magyarországi oszmántörök nyelvnek másik emléke is van, mégpedig Balassa Bálint feljegyzései, — hogy viszonylik a mi kéziratunk nyelve Balassa feljegyzéseihez? *Köszönetet mondok Hegyi Györgynek, ki a kéziratot lemásolta és a latin szöveget lefordította, Horpácsy Illésnek, ki az olasz részt lefordította, kedves barátomnak, Koltay—Kastner Jenő professzornak, kivel az olasz rész problémáit részletesen megbeszéltem és Vásáry István volt hallgatómnak, ki sokat és lényegesen segített.
