Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

A finnugor személyjelek kérdéséhez (A permi nyelvek névszói személyjeleinek leíró vizsgálata és belső rekonstrukciój a) 01. Az uráli összehasonlító nyelvtudomány álláspontja az alapnyelvi személyjelek rekonstrukciója tekintetében meglehetősen egyértelmű: az első személyű birtokos, illetőleg alany exponenseként az alapnyelvben -me, a második személyre -te, a harmadikra pedig -se személyjelet (avagy személyragot) következtetünk ki. Az alapnyelvi személyjelek sorsa — megmaradása, módosulása avagy pusztulása — az egyes uráli nyelvek története során nyelvenként is, személyjelekként is változó. Az ún. permi nyelvekben, a zürjénben és a votjakban a Px2 és Px3 képviseletét a szakirodalom nem tartja problematikusnak.1 Nem így áll azonban a helyzet a Pxl esetében. Mind részkérdésekkel foglalkozó tanulmányokban, mind pedig nyelvhasonlító összefoglalásokban azt találjuk, hogy a protouráli Pxl a permi nyelvekben eltűnt, pontosabban csupán nyomaiban, hellyel-közzel maradt meg. Ezen a véleményen volt SZINNYEI József, T. UOTILA, van LAKÓ GYÖRGY és B. COLLINÜER, V. I. LYTKEST és A. KÖVESI Magda, legújabban pedig HAJDÚ Péter.2 02. összehasonlító szempontból a kérdés ezzel — úgylehet — le is zárható. Leíró és történeti szempontból azonban legott kérdőjelek sorakoznak elénk. Milyen esetekben maradt meg és milyen esetekben tűnt el az alapnyelvi Pxl a zürjénben és a votjakban? Mikor és miért? Mit tekinthetünk ma a PxlSg és PxlPl morfológiai exponensének a két permi nyelvben és miért? A vázolt problematikát csak kis részben tekinthetjük megoldottnak. Eleddig ugyanis hangtörténeti oldalról közelítettek a fenti kérdéskomplexumhoz, és bár ezen kutatások jelentősége és elért eredményei igen becsesek, a jelenségek tüzetes morfológiai vizsgálatát nem végezték, mert nem is végezhették el. Az alapnyelvi személyjelek hangtörténeti alakulása és ennek vizsgálata azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy elsődlegesen alaktani elemekről van szó, amelyeknek elemzését a maga helyén, a morfológia szintjén kell elvégeznünk. Ezzel a munkálattal szakirodalmunk eddig adós maradt. A tartozás — legalább részleges — törlesztésére vállalkozunk ebben a dolgozatban. -03. Milyen módszerrel kísérelhetünk meg választ kapni az imént fölvetett kérdésekre? Rendkívül kívánatos lenne diakron vizsgálatokat végezni s ekképpen oldani meg a problémákat. A votják és zűrjén nyelvemlékek kora lA

rövidítések és szimbólumok jegyzékét lásd a dolgozat végén elhelyezett appendixben, az 55—56. lapon. 2 FgrSprw. 100; NyH. 117;

UOTILA: MSFOU. LXV, 270; LAKÓ: NyK. XLIX, 143, 147; CompGr. 300; Introduktion 165; LytklsztGr. 84—86; HAJDÚ, FgrÁl. 82, 168; KÖVESI 122 — 123. 1*