Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
A jelentés kérdései I. A pszichologizmustól a strukturalizmushoz 1 1. Ma már aligha vonható komolyan kétségbe, hogy a nyelvtudomány klasszikus korszaka részben SAUSSURE, főleg pedig BLOOMFIELD munkásságának hatására századunk első évtizedeiben véget ért, és egy új korszak vette kezdetét tudományunk történetében. A strukturalizmus megjelenése legalább olyan minőségi változást jelent a nyelvről szóló klasszikus felfogáshoz képest, mint amilyen fordulatot az Einstein nevéhez fűződő relativitás elmélete hozott a fizikában a klasszikus mechanikához képest. A nyelvtudomány klasszikus korszakának egyik sajátossága az volt, hogy sok mindennel foglalkozott, ami többé vagy kevésbé összefügg a nyelvvel, kapcsolatban van vele, de viszonylag kevés figyelmet fordított magára a nyelvre. A klasszikus korszak például egyik fő feladatának tekintette a nyelvek összehasonlítását. Sokan ma is ezt tartják a nyelvtudomány tulajdonképpeni feladatának. Pedig a nyelvek közötti rokonság kérdése — már ami e jelenség okát és a belőle levonható következtetések természetét illeti — valójában kívül esik a nyelvtudomány legbensőbb feladatkörén. Mindannyian jól tudjuk, hogy rokon nyelvek általában miként jönnek létre. Oly módon, hogy egy viszonylag egységes ősnyelv beszélői — történelmi-társadalmi okok hatására — szétválnak, s a szétválás eredményeként nyelvük hajdani egysége is felbomlik. A lényeg tehát az, hogy a rokon nyelvek létrejöttének nem nyelvi okai vannak. S miként állunk a nyelvi rokonságból levonható következtetésekkel? Említsünk erre néhány példát az indoeurópai összehasonlító nyelvészet köréből. Tudjuk pl., hogy a régi indoeurópai nyelvekből összeállítható egy szóhasonítás, amelynek 'érc, fém' a jelentése. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az indoeurópai ősnyelv beszélői még szétválásuk előtt megismerték a fémmegmunkálást. Egy másik közismert példa. A keletre szakadt indoeurópai nyelvek mezőgazdasági terminológiája nem eredeti. Ebből viszont az a következtetés vonható le, hogy az indoeurópai népek a földmüveléssel csak a szétválásuk után ismerkedtek meg. Az ilyen példák számát tetszőlegesen szaporíthatnánk. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a nyelvi rokonságból nyerhető adatok jórészt nyelven kívül eső körülményekre vetnek világot, legfeljebb csak technikájukban tartoznak a nyelvtudományra, végcéljukban nem. 1 Jelen írásom „Questions of Meaning" című kis monográfiám (Mouton & Co., The Hague, ,,Janua Linguarum" XXVII) kisebb mértékben módosított magyar nyelvű változata.
