Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
296 ANTAL LÁSZLÓ denotátumáról. Ha a jelentés képzet lenne, akkor — mivel a képzetek egyénenként eltérők — a nyelv nem lehetne a társadalmi érintkezés kollektív eszköze. Továbbá: Ha a jelentés azonos lenne a tárgyra vonatkozó képzettel, akkor pl. az orvos és a fizikus szakmai ismeretei közötti különbség voltaképpen nyelvi különbség lenne. Mint láttuk, KRONASSER többek között azt a körülményt is fel akarja használni a jelentés „határozatlanságának, bizonytalanságának" igazolására, hogy nagyon nehéz meghatározni, „was unter Stein, Berg, Zorn oder Bitte zu verstehen sei." Nos, itt mindenekelőtt azt jegyeznénk meg, hogy ez utóbbi esetben KRONASSER — anélkül, hogy észrevette volna — a képzetek területéről a fogalmak területére siklott át. Mármost az a körülmény, hogy az átlagos beszélő nem tudja még az egyszerű fogalmakat sem pontosan definiálni, semmiképp sem bizonyítja a jelentés határozatlanságát. Nagyon sokan vagyunk a földön, akik nem tudjuk pontosan, hogy mi a mellékvese funkciója, de mellékvesénk ettől még pontosan funkcionál. Az a körülmény tehát, hogy sok beszélő nem tudja a fogalmakat pontosan definiálni, még a fogalom határozatlanságát sem bizonyítja, nemhogy a jelentését. Ez csak azt jelenti, hogy a fogalom elsődlegesen nem a tudomány, pontosan a logika tárgya, hanem az emberi megismerés eszköze. S minden ember sajátja, függetlenül attól, tudja-e az illető, hogy vannak fogalmai avagy sem. A fogalom tartalmának pontos meghatározása a logika feladata. A jelentés viszont nem azonos a fogalommal, a fogalom tartalmával. Pl. a hat szó tartalma kifejezhető úgy, hogy három meg három, öt meg egy, tíz mínusz négy stb. Viszont nyilvánvaló, hogy a hat jelentése nem lehet mindezekkel egyenlő. Mert a hat tartalmát végtelen sokféle módon kifejezhetjük. Ha a hat jelentése azonos lenne a hat fogalmi tartalmával, akkor el kellene fogadnunk, hogy a hat szónak végtelenül sok jelentése van. BLOOMFIELD, aki — mint láttuk — ha jelentésről beszél, valójában a denotátumra gondol, éppen a számok esetében így foglal állást: „Although the linguist cannot define meanings, but must appeal for this to students of other sciences or to common knowledge, yet, in many case, having obtained définitions for somé forms, he can define the meanings of other forms in terms of the first ones. The mathematician, for instance, who is here acting as a linguist, cannot define such terms as one and add, but if we give him a définition of thèse, he can define two ('one added to one'), three ('one added to two'), and so on, without end."10 Nos nyilvánvaló, hogy ha a matematikus a hárm-aA úgy fejezi ki, hogy egy meg kettő, akkor éppen nem úgy jár el, mint nyelvész, hanem mint matematikus. Az egy meg kettő nem a jelentése a háromnak, hanem a tartalmának egyik lehetséges kifejezése. Az általunk képviselt felfogást alátámasztja egy olyan típusú szó, amilyen pl. a sok. Ennek a tartalmát a matematikus már nem tudja a három-éhoz vagy a hat-éhoz hasonlóan kifejezni. Mármost ez azt jelenti, hogy a sok-n&k nincs jelentése ? Vagy azt jelenti, hogy határozatlan a jelentése ? A tartalma határozatlan, a jelentése éppen olyan határozott, mint a hat-e. Továbbá: Az öt tartalma, pontosabban mennyisége eggyel kevesebb, mint a hat-e. Mondhatjuk ennek alapján, hogy a jelentése is kevesebb ? Ha ez igaz lenne, akkor a nulla szónak egyáltalán semmi jelentése nem lehetne. Mennyiségi tartalma nincs a nullá-nsik, jelentése van. 10 BLOOMFIELD, Language, 145. I.
