Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
A JELENTÉS KÉRDÉSEI 297 A ló fogalom alárendeltje az állat fogalmának. A logika meghatározott rangbéli viszonyt állapít meg a kettő között, az állat javára. Elmondhatjuk ugyanezt a ló s állat szók jelentéséről is ? A nyelvtudomány nem tud e két szó jelentése között rangbéli különbséget tenni, csak azt tudja megállapítani, hogy a két szó jelentése más. Mindez ismét arra utal, hogy nemcsak a képzet, de a fogalom sem játszható ki a jelentés helyett.11 Persze ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ULLMANN és KRONASSER között csupán árnyalati különbségek vannak. Ha a definíciója többet is mond, valójában ÜLLMAisnsr-nál is megtaláljuk azt a tendenciát, hogy a jelentést egyszerűen a képzettel azonosítsa'. Világosan mutatja ezt következő passzusa: ,,A simple word liké 'wall' will hâve différent aspects according to its material (stone, brick, concrète, timber), its functional rôle (wall of a house, a fortress), and, also according to the background and interests of its users (bricklayer, architect, art histórián, etc.)."12 Mármost nyilvánvaló, hogy a fal jelentésének itt említett állítólagos különbségei nem a jelentésnek, hanem az egyes beszélők falra vonatkozó képzeteinek a különbségei. Summa summárum: KRONASSER még a tradicionális szemantikán belül is sajátos helyet foglal el, s változatlanul a PAUL korabeli individualista pszichológia nézőpontját képviseli. Felvetődik a kérdés: Mivel magyarázható ez a félévszázados szemléleti visszaínaradottság ? Véleményünk szerint a gráci iskola provinciális elzárkózottságával. Elég egypillantást vetnünk a KRONASSER könyve végén álló „Namenregister"-re, s megállapításunk jogossága menten kiviláglik. Nem szerepel itt egyetlen szovjet vagy amerikai nyelvész neve sem. Még BLOOMFIELD nevét is hiába keressük. Pedig — ha a jelentés problémáját nem is oldotta meg — mégis csak BLOOMFIELD volt az, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a nyelvtudománynak ezen a területen is a saját lábára kell állnia. 4. Láttuk tehát, hogy a jelentés „határozatlansága" helyett helyesen a denotátumok határozatlanságáról kell beszélnünk. Az is nyilvánvaló, hogy a jelentés nem lehet képzet, mert a képzet egyedi és szubjektív. Ha a nyelv objektív jelenség, akkor a jelentésnek, amennyiben a nyelv része, szintén objektívnek kell lennie.13 A beszélőnek ismernie kell a jelentéseket, mert azok ismerete nélkül nem tudná a jeleket használni. A jelentések tehát a szubjektumban is élnek, tükröződnek, de elsődlegesen a szubjektumon kívül léteznek. A beszélő kénytelen alkalmazkodni a rajta kívül álló jelentésekhez, és tudatosan nem változtathat rajtuk. Jel és jelentés kapcsolata tehát nem objektív és szubjektív kapcsolata. A jel és a jelentés egyaránt a létnek ugyanarra a síkjára tartozik, az objektív világhoz. Létezési módja tekintetében tehát nincs alapvető, döntő különbség a kettő között. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen azonosak. Míg ugyanis a jel mind fizikailag, mind társadalmilag objektív, addig a jelentés csak társadalmilag az. Az objektivitás alapvető követelményének a jelentés is eleget tesz, mert az egyén tudatán kívül, attól függetlenül létezik elsődlegesen. Ám ugyanakkor a jellel ellentétben nem materiális. Hogy ebből 11 Jelentés és fogalom mechanikus azonosítása ma is gyakori. így pl. SLAMACAZACTT ezeket írja: ,,On arrive ainsi, en dernière instance, à des vastes organisations des significations correspondant au système général des notions." (TATIANA SLAMA-CAZACTJ, Langage et contexte. 1961, 114. 1.) 12 ULLMANN, The Principles ... 115. 1. 13 ZVEGINCEV: i. m. 227. 1.
