Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Szabó László: cirill 467

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 467 máit akkor is azonos jellel jelöli, ha azok jelölésére az rodalmi nyelvek ábécéjében másmás betűt használnak. Például a zürj. dwc-t és a votj. ók.-t LITKIN egyaránt J-vei jelöli. Szükségesnek tarlón megemlíteni azt, hogy az utóbbi években kiadott finnugrisztikai tárgyú szovjet munkák egy részében már felhasználták LITKIN javaslatát, például a Bonpocbi (jWHHO-yropcKoro H3t>iK03HaHH« című kötetben, valamint a CoßeTCKOe C>HHHOyrpoBeAeHHe című új folyóiratban. Ha a LITKIN javasolta egységesített finnugor transzkripciót megteremtik és a jövőben a szamojéd nyelvekre is kiterjesztik, annak komoly gyakorlati haszna lesz, különösen a cirill ábécével rendelkező nyelvek tekintetében, mert megszüntetheti az eddigi bizonytalanságot és tarkaságot. .HONTI LÁSZLÓ T. H. Manapoe: OÖpasijM i<apejibCKOií peuH Moszkva—Leningrád, AH CCCP, KapejibCKHH (J)HJiHaji. 194. 1. + 1 térkép G. N. MAKAROVnak, a karjalai nyelvjárások kutatójának a Kalinini Járásban feljegyzett karjalai szövegei, nyelvészeti, népköltészeti és etnográfiaitszempontból egyaránt érdekesek. Amint az előszóban írja a szerző, a karjalaiak egy része az orosz —svéd háború, illetőleg a stolbovai békekötés után (1617) a Ladoga-tó és a Karjalai Földszoros környékéről átvándorolt a mai Nbvgorodi és a Kalinini (és részben a Jaroszlávi és a Tambovi) Járás oroszlakta területére. Másik részük észak és északkelet felé húzódott, a mai Karjalai ASZK központi és északi részére (egyes csoportok eljutottak egészen Archangelszkig). Azokból, akik délre vonultak, lettek az ún. felső-volgai (azaz tveri vagy kalinini) és a valdai (vagy novgorodi) karjalaiak. A kalinini nyelvjárásokat feltételesen három csoportra szokták felosztani: a veszjegonszki, a tolmacsevi és a pogorelojei nyelvjárásra. (Itt a szerző a nagyobb nyelvjárási egységen belüli, kisebb nyelvjárási egységet jelentő zoeop szót használja, de mivel a magyarban ennek nincs pontos megfelelője, ezeket is nyelvjárásoknak nevezem.) MAKAEOV könyve szövegeket tartalmaz e három kalinini (vagy tveri) karjalai nyelvjárásból.* 1957-től kezdve a Szovjet Tudományos Akadémia Karjalai Filiáléjának Nyelvi, Irodalmi és Történelmi Intézete minden évben expedíciót szervezett tveri karjalai anyaggyűjtés céljából. Ezeknek anyagából válogatták ki a jelen gyűjtemény szövegeit. Az expedíciónak G. N. MAKAROV volt a vezetője, tagjai pedig a Petrozavodszki Egyetem és a Karjalai Pedagógiai Főiskola hallgatói voltak, valamint néhány helybeli pedagógus. Az előszóban áttekintést kapunk az eddig megjelent karjalai szövegekről, valamint a karjalaiakkal kapcsolatos történeti és etnográfiai irodalomról. A szövegeket nem műfaj, hanem nyelvjárás szerint csoportosítja a szerző. A kötet a Kalinini Járás északkeleti részén, Veszjegonszkban és környékén feljegyzett anyaggal kezdődik. A veszjegonszki nyelvjárásnak jellemző sajátossága, hogy más karjalai nyelvjárások ua diftongusának itt ia diftongus felel meg. Azután következnek a kalinini karjalai nyelvterület központi részén (Makszatyicha, Szpirovo, Licheszlavj és Rameski környékén) feljegyzett szövegek. A legfontosabb anyag a kötet utolsó részében van (83 — 89. szövegegységek): a pogorelojei nyelvjárás anyaga. Ebből a nyelvjárásból itt jelentek meg először szövegek tudományos céllal. Pogoreloje nyelvjárása hasonlít az izsorhoz. Több érdekes ősi szó őrződött meg ebben a nyelvjárásban, például uroá 'férj' (179. 1.). Sok népköltészeti szempontból is érdekes anyag van a kötetben, például 235 közmondás, gyermekfolklór, több humoros elbeszélés, egy nagyon szép halottsirató ének (71-78. 1.) Etnográfiai szempontból figyelmet érdemel több, ma már nem létező háziipari munka leírása, például a len feldolgozása, a bőr kikészítése, az enyv lepárolása, a zsindely készítése, a vadászat régi módszerei s.tb. Mesélnek a népviseletről és a parasztünnepekről is. Sokszor esik szó őseik átvándorlásáról jelenlegi lakóhelyükre (pl. a következő szövegekben: 3, 9, 20, 59, 86). A szövegeket fonematikus átírással közli a szerző. A fonémák jelölése egyszerű, sok tekintetben megfelel rendeltetésének, de a nyelvészeti igényeket figyelembe véve kifogásolnunk kell az átírás durvaságát. A szerzőnek gondolnia kellett volna arra, hogy munkája új szöveggyűjtemény, és nem minden olvasó ismeri a karjalai nyelvet, különösen nem ismerheti a pogorelojei (= zubcovi) nyelvjárást, amelyből eddig nem jelent meg nyelvmutatvány. Legalább az előszóban bővebben meg kellett volna magyarázni, hogyan 16*