Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Tompa József: Sajnovics nyelvhasonlításának legfurcsább népszerűsítője 437

SAJ'NOVICS NYELVHASONLÍTÁSANAK LEGFURCSÁBB NÉPSZERŰSÍTŐJE 447 ç . Meglepő, hogy e furcsa szövegemléket a tudomány — amennyire megállapíthattam — azóta egyetlen egyszer sem említette meg: nem fordul elő a közel egykorú nyelvemlék-felsorolásokban, -kiadásokban (például TOLDY FERENCnek vagy a Régi Magyar Nyelvemlékeknek a köteteiben) ; sem ZOLNAI GYULÁnak "ismert, 1900 táji szakszerű gyűjteményeiben; nem érinti TÓTH B. — TOLNAI szinte krimi-érdekességű ,,Koholt nyelvemlékeink"-je sem (az 1899-i Magyar ritkaságok 1—24. lapján); s mint okirat nem szerepel KARÁCSON YÍ JÁNOSnak kritikai jegyzékében sem (A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek 1400-ig. Bp., 1902.). Eáért mindenekelőtt magát a szöveget kell bemutatnom: „Capitulum Ecclesiae Orodiensis, omnibus Christi Fidelibus — Salutem in Salutis Largitore; — Quod constituti innostra Praesentia vivae vocis Oraculo Spontaneaque voluntate coram nobis sunt confessi, — [Uj bekezdés !] Edweozyteuncnec Isthen w zent fyanak Testesweite után az 1396 eztendeobe ieowenec, My hozánc Morozz Estwan, Mihal, Janus Wramec — Bán — Wasari Barbara, Niek Sara, Eordung C a t a — Feryei, is eo Kgmec oztalyos athiafyay Nadabi Peter, is Pelyus Lazlo, illien bezedel: Az Ty határ fwdtwcrul ieowo F e y e r C e o r i s Vyzyteol, és az lapys Pagoan iertwl az my zanto feodync el eontetw — Cire nyzvest, az Chenche, Zomus, falwayt engednec cherybe — az my Zeplac, Chycheer, Micelac, is Zumay porcyoonceert — Cire zaz z. Lazlo aranyay — felybe waloo fwzetees feybe, wagy kedek az Zuk pynz Mywootaba watnooc Edenfy Awraam Wramtwl az w bêches Marhayt, is zálogos eozkezeyt az myc teobet ieerneenec — is byrnaa Isthien hyrywel azon iowayncat egeut; meli Chere eghezesewne alapyt — az Orodhi captulan — En adaam Dochiy Caspaar is Weyem Z a i I s e p Boodog Ázzon Howa masodichaan a' fen yrt Ezten is elwl megh mondót Zemyliec twdwtunkwal — Feria quinta proxima ante Festum S. Steph — Reg — An — Do — ni 1396. — (L. S. [= Pecsét helye])". A továbbiak előtt hangsúlyoznám, hogy nem kívánom most teljesen feldolgozni e szöveg nyelvtörténeti tanulságait, hanem főképp mint az 1825-i fiktív szövegek előzményét, írói stíluspróbát nézem. Nos, az ma első látásra kétségtelen, hogy ez az emlék így nem 139 6-ból való. A nyelvújítási alap főnév például hiába kap -ait toldaléksor helyett -yt alakú végződést: fiatalsága csak lerí róla. A „Boodog Ázzon Howa masodichaan" keltezéstípus korszerűtlensége ugyanígy átsír az ódon helyesírás leplén. (A latán szöveg keltezése régibb műveltségi szintet mutat.) De még a valóban régies ortográfiai összképen belül is vannak kiáltó furcsaságok. A szó eleji k hangnak e, i előtt merőben szokatlan a c-s írása (Cire kétszer is; Ceoris; szó belsejében kevésbé: Mycelac; 1. KNIEZSA, Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig 92). Az ér víznévnek érthetetlen az ier- írása; még az ér igének ez az alakja is meglepő: ieer-. Nemigen várható 1396-ból a hosszú magánhangzónak kettőzött betűs jelölése sem: porcyoonceert (persze a szó maga se ismeretes ilyen régről, mint több más sem), waloo, byrnaa stb. (Pedig az 1825-i szövegeknek ez az egyik fő álrégiessége, s aligha is független az oklevélben" alakoktól; vö. ott: szoollás, vaáltozaast eerteunk, miik stb.) S persze még meghökkentőbb olykor az ékezetes hosszú magánhangzó: My hozánc, Bán. Ezen csak egy hiányjeles határozott névelő tesz túl: o' fen yrt; vagy a túlságosan régiesre sikerült, valószínűtlen twdwtunkwal. -- A captulan alak sincs meg az OklSz.-ban vagy a NySz.-ban, de nem olyan zavaró. Nem részletezem tovább a korszerűtlenség jegyeit; ha kell, oklevélkuta-