Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: cirill 184
188 ISMERTETÉSEK — SZEMLE úgy, mint nyelvjárásában számos archaikus vonást őrzött meg, a tudományos kutatás nem csekély hasznára. A viserai tájnyelv az izsmaival együtt a Vim folyó menti ózür jén nyelvjárásokból alakult ki (vö. NyK. LXVII, 9 —17) számos régies nyelvi vonást konzerválva (sokban többet, úgylebet, mint a mai vimi és izsmai típusú nyelvjárások). Az orosz történeti források 1485-ben veszik először számba a Vim mellékéről a Visera környékének vadon erdeibe húzódott zürjéneket, akik részben a jobb megélhetés reményében, részben a Vim mentén igen erőteljes és erőszakos keresztény térítés elől elbujdosva vernek tanyát a Visera völgyében (szórványos bujdosókról azonban lényegesen korábban is szó esik: a vicsegdai—vimi krónika már 1380-ból tudósít arról, hogy „hitetlenek" menekültek oda; ezek azonban nyilván kevesen lehettek ahhoz, hogy falvak alapjait vessék meg, mint utódaik száz esztendővel utóbb). A kitelepülök még jó ideig szorosabb-lazább kapcsolatot tartanak eleik szülő- és lakóhelyével. Egy 1608-i orosz kútfő változatlanul a vimi határhoz sorolja a Visera mentén jelzett két falvat: Bogorodszk és Bolsoj Lug településeket (az előbbiben 11 lakott és 12 elhagyott, az. utóbbiban 3 lakott és 5 elhagyott portát vett számba az összeírás). 1634-ben cári rendelet szünteti meg ezt az államigazgatási kapcsot, önálló adófizető egységnek nyilvánítva a Visera mentét. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy a XVII. század folyamán — amikor a sziszolai, alsó-vicsegdai, udorai és vimi zürjénség nem jelentéktelen hányada kerekedik föl és húzódik a Felső-Vicsegda, a Felső-Káma, az Izsma és Pecsora folyók vidékére vagy éppen Szibériába — a zűrjén népesség kirajzásában a viseraiak is részt vesznek. A sanyarú életkörülmények, a gyakori éhínség kergetik őket, a maradókat pedig tovább ritkítja a korai és igen nagymérvű halandóság. Mintegy másfél évszázaddal későbbi időből van csupán újabb adatunk falvaik gyarapodásáról. Az 1784 —86-i összeírás a két, föntebb említett őstelepülés mellett újabb hatot vesz lajstromra, nyolcukban összesen 125 portát számlálván. Adatok a vidék népességének gyarapodásáról: a viserai falvakban 1710-ben 351, 1787-ben 934, 1816-ban 1078 lelket jelez a népszámlálás. A lakosság növekedése a természetes szaporulaton kívül azzal is magyarázható, hogy a XVII— XIX. században a Visera vidéke erőteljes szálakkal kapcsolódik a Felső-Vicsegda mentén alaposan elszaporodott és megnövekedett, élénk gazdasági vérkeringésű zűrjén falvakkal. Figyelemre méltó, hogy ennek ellenére a XIX. század során ismét az elvándorlás és nem a betelepedés jellemző a Visera vidékére, a század derekán pedig éppen tömeges elvándorlás indul meg, ezúttal Szibériába. Annál fontosabb ez a közlés, mert az Alsó-Ob zűrjén kivándorlóiról, a ma is létező transzuráli zűrjén falvakról van tudomásunk (zömmel izsmai jövevények kerestek ott új hazát), ám a viserai nincstelen zűrjének felkerekedéséről a távoli szibériai vidékekre (Cseljabinszk, Orenburg, Barnául környékére!) eddig mit sem tudtunk, valamint arról sem, hogy maradt-e nyomuk a vadidegen etnikai környezetben. Vajon létezik-e Sluskanixa és Jag-vyl település (Bijszk környékén), valamint a Zaéelki zyrjan nevű falu (Barnául körzetében), ezek a részben vagy egészben (viserai) zűrjén helységek az Altáj hegység tövében ? ! Esetleges mai zűrjén lakosságuk felderítése csupán dialektológiai, nyelvtörténeti szempontból is hasznos tanulságokkal járhatna! 2. <P. B. ÜAecoecKuä : O B3aHM00TH0meHHflx MOKÄV KOMH H pyccKHMH no HCTOpHHeCKHM H (})0JIbKJI0pHbIM naMHTHHKaM [A zűrjén—orosz kölcsönhatásokról, történelmi és népköltészeti emlékek alapján] A szerző a zűrjén — orosz kapcsolatok alakulásáról értekezik, az egykori novgorodi kolonizáció megindulásától Permi Szent István püspök tevékenységóig, s a zűrjén népköltészetben jelentkező orosz hatásokat értékeli. Altalánosságokban mozgó cikke azonban csupán a felületét súrolja ennek a nagyon is fontos és érdekes problémának. Nem t'ijabb kutatások eredményeit teszi közzé, mindössze régebbi megállapításokat publikál legjobb esetben népszerűsítő—ismeretterjesztő jellegű írásában, amely ebben a formájában legföljebb napilapba, de nem tudományos közlönybe kívánkozik. A címben jelzett téma sokkai alaposabb elemzését találjuk például az Ocserki po isztorii Komi ASZSZR című történeti monográfia első kötetében (megjelent Sziktivkarban, 1955). 3. 0. B. ríAecoecKUÜ: ycTHO-no3THMeci<oe TBop^ecTBO KOMH HapOAa [A zűrjén nép szájhagyományos költészete] Az előző cikkhez hasonló jellegű és mélységű közlemény nem tudományos értekezés, hanem a nagyközönségnek szóló tájékoztatás a zűrjén folklór főbb műfajairól. Az 1956-ban kiadott zűrjén népköltészeti gyűjtemény8 elé ugyanezen szerző írt előszót (zűrjén nyelven); a jelen cikk ennek alig átdolgozott orosz nyelvű változata. 8 KOMH MOHAT>HC, cbbuiaHKbiBbíic «a nociiOBHuaíic. CbiKTbiBiop, 1956.
