Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: cirill 184

184 ISMERTETÉSEK — SZEMLE nyelvészetileg is számon tartandó gazdag, sokárnyalatú, sajátos névmási rendszer (63 — 74. 1.). Ennek csak egy vonását kiragadva, a szerző nyomán megemlítjük, hogy például a mutató névmások nemcsak az általuk megnevezett dolog közelségére vagy viszonylag távolabbi voltára mutatnak rá, hanem arra is, hogy az „látható" (konkrét, tárgyi valóságában a beszélóskor jelen van), illetőleg „nem látható" (azaz elvont, létezése a beszélők számára csak a beszédfolyamatban ismeretes) (67. 1.). Az igéről szóló fejezetben (76 — 95. 1.) tárgyalja a szerző a nyelvjárás egyik jellemző sajátságát, a négyfajta „múlt időt". A szerző szerint a múlt idők különböző formái aszerint oszlanak meg, hogy a cselekvés vagy történés a) „meghatározott", b) „határozatlan", illetőleg c) „nem régen" vagy d) „régen" játszódott-e le. A négy múlt idő jel e kritériumok alapján a következő: 1. -c [-s] (kritériumai: a és c), 2. -yäc, -yac \_-yas, -yas~\ (b és c), 3. zéró morfóma (a és d) és 4. -yäA, -yaji \_-yal, -yal~\ (b és d). A magunk részéről a funkciók megoszlása tekintetében nem osztjuk a szerző nézetét. Erről 1. NyK. LXVII, 203. TYEBJOSKIN (86. 1.) szerint a tárgyas ragozás személyragja többes szám első személyben kettős számú birtok esetén -öyAdy, -syAdy [-dytoy, :§yl§y~\. Ez az alak szerintünk helyesen : -vylöy, -dylöy. A nyelvtani részt „TCKCTM" [Szövegmutatványok] követik (99 — 125. 1.). A szerző a bevezetésben említést tesz arról, hogy a vahi nyelvjárásnak két, egymástól csak kismértékben eltérő változata van: 1. a tulajdonképpeni vahi nyelvjárás (lényegében a Vah folyó középső és felső folyásánál beszélik), 2. az Ob mentén beszélt vahi nyelvjárás (részletesen 1. i. m. 3 — 4). A szövegek rnifidegyike (szám szerint tizenhét) a tulajdonképpeni vahi nyelvjárásból származik. A szövegek nagyobb része köznapi eset elbeszélése, örvendetes módon sok párbeszéddel, mely lehetővé teszi a beszélt nyelv jelenségeinek a vizsgálatát. Közülük több — néha megrázó módon (pl. a 3. számú) — bepillantást enged a helyi szokásokba, életmódba. Természetesen nagyon hasznosak a folklór jellegű szövegek is, például a találós kérdések, néhány kis mese, köztük — az osztjákból tudtommal csak innen ismert — Pygmalion motívum (a 13. szöveg stb.). Értéküket növeli az a körülmény, hogy a világnak egy olyan, etnikailag viszonylag elzárt (archaikus) tájáról származnak, mint a Vah folyó vidéke. A könyv jelentős részét alkotja az osztják (vahi)—orosz szótár (126 — 201. 1.), melyet egy lapnyi (202. 1.) kiegészítés tesz teljesebbé. A kiegészítés a férfi és a női személyneveket tartalmazza. A szótár körültekintő szerkesztéssel készült: kellő számban adja meg a főbb alakváltozatokat (pl. magánhangzó-váltakozásos töveket stb.), szóállománya gazdag. Zavaróak a viszonylag gyakori sajtóhibák. Például (18. 1.) KÖpJi-ÖT, helyesen: Kep-Jlöy; (81.1.) --yäM, helyesen: -yäc; (116.1.) äcaT, helyesen: ö'cäT stb.; a szótári részben: Ji'ejäJrrä, JiejaJiTä helyett; TOKäMTä, TÖKäMTä helyett stb. A hibák jellege arról árulkodik, hogy a szerzőnek nem állt módjában korrektúrát végezni. A hibák tipikus „szedési" hibák. A könyv külső kiállítása különben szép, ízléses. A tipográfiai megoldás is jó, ami mellékjeles cirill szedés esetén egyáltalán nem lehetett könnyű, g A hangtani és a morfológiai rész szilárd általános nyelvészeti ismereteket tükröz. A szótári rész pedig kitűnő tárgyi ismeretekről tanúskodik. De mindez talán mégis kevés lett volna e bonyolult és alig ismert nyelvjárás, a vahi osztják nyelv nyelvtanának vázlatos, de arányos és átfogó bemutatásához, ha nem járult volna hozzá a szerzőnek az az adottsága, hogy maga is osztják származású kutató (bár anyanyelve más nyelvjárás). A kötet címlapján ez áll: „MacTb nepBafl" [első rész]. Azt hiszem, általános kívánságnak adok kifejezést, amikor azt mondom: az első rész után mielőbb következzék a második, a harmadik és a többi „rész". GULYA JÁNOS McTopHKO-4>HJiojiorimeCKHií CÔOPHHK KOMM (hHJinajia AH CCCP CbiKTMBKap, 1948—1963. KOMH KHioKHoe n3ji,aTejn>CTB0. . Folyóiratunknak immár hagyománnyá lett gyakorlata, hogy időről időre áttekintést nyújt egy-egy, olvasóinkat, munkatársainkat közelebbről érdeklő külföldi, esetleg magyar tudományos folyóiratról. így ismertettük például az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményeit (NyK. LIX, 217—22; LX, 502 — 7; LXII, 182—4), az Ural-Altaische Jahrbüchert (NyK. LXI, 125 — 31), a vogul ós osztják kiadva-