Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - F. Kovács Ferenc: Linguistic Institute of the Linguistic Society of America 168

172 ISMERTETÉSEK — SZEMLE Az előadásokkal párhuzamosan kemény munka folyt a szemináriumokban s a könyvtárakban. A hallgatóknak vizsgadolgozatot kellett készíteniük mindegyik tárgyukból s jelentó's mennyiségű szakirodalmat kellett feldolgozniuk. A vizsgák több mint egy hétig tartottak s igen szigorúak voltak. Az Ann Arbor-i kurzus nagy élmény volt számomra. Csaknem két hónapon keresztül benne élhettem egy igen nagy intenzitású szellemi munkaközösségben, közelről megismerkedhettem az Egyesült Államok egyik legjobb egyetemének életével, intézményeivel, alapos betekintést kaphattam • az előadások, olvasmányaim s személyes kapcsolataim révén az amerikai nyelvtudományi életbe. Különösen hasznosak voltak számomra a LOUNSBURY-val, CARROLL-lel, SHEVELOwal folytatott beszélgetések, sokat tanultam előadásaikból, továbbá GLEASON, SAPORTA, CHOMSKY, BAR-HILLEL, PIKE, MALKIEL, WEINREICH, ULLMANN, KUIPER és VOGT előadásaiból is. Ez utóbbi három európai nyelvésszel számos alkalommal együtt lehettem. Beszélgetéseink témája többnyire a tradicionális és a strukturalista nyelvtudomány viszonya volt. VOGT professzorral azonban több ízben beszéltünk arról is, hogy milyen fontos lenne Magyarországon több gondot fordítani a kaukázusi nyelvek kutatására. ULLMANN professzornak viszont jelentéstani műveltségem elmélyítésében köszönhetek igen sokat. Az elmondottakból látható, hogy a tanfolyamon tradicionális és strukturalista témák egyaránt szóba kerültek. A két tábor képviselői jól megfértek egymással, lekicsinylést a másik fél iránt senki részéről sem tapasztaltam. Valójában a ,,Linguistic Institute" teljes egészében a nyelvtudomány egységét példázta. Ezen az egységen belül a történeti és összehasonlító módszernek továbbra is megvan a maga sajátos szerepe, a strukturalizmusnak is megvan a maga sajátos feladatköre. Ne feledjük egyébként, hogy a strukturalizmus korántsem csupán a mai nyelvállapot szinkron vizsgálatával foglalkozik, hanem különböző korok nyelvi struktúráit is egybeveti, kutatja a nyelvi rendszerek változásának okait, tehát történeti aspektusa is van. A strukturalizmus különben is nem a semmiből jött létre, hanem gyökereit mélyen a tradíciókba ereszti. Űj szintézis van születőben a tradicionális módszer téziséből s a strukturalizmus antitéziséből. Ennek az új szintézisnek az ad értelmet, ha így az eddiginél magasabb szinten, sokrétű és tökéletesebb metodológiával jobban megismerjük a nyelvet. Az amerikai nyelvtudomány túljutott azon a fejlődési szakaszon, amelyet az ún. „modern" irányzatok képviselőinek a türelmetlensége jellemzett. Ma már senki sem vitatja, hogy a nyelv történeti jelenség is, s ezért történeti vizsgálatának — egyebek közt a „tradicionális" komparatista módszer alkalmazásának is •— megvan a maga létjogosultsága. Hadd idézzek mindezzel kapcsolatban a Los Angeles-i egyetem profeszszorának, J. T. WATERMANnak „Perspectives in Linguistics" (Chicago ós London 1963, Phoenix Books) című munkájából (Préface, VIT. p.): „If the student of linguistics or the structural grammarian is to become something more than a well-trained technician, he must sooner or later develop an awareness"of his intellectual héritage; he must learn t hat .the ideas which he finds so new and so stimulating are root ed in a long tradition. This is a necessary but frequently heglected part of his éducation. As this book goes to press there is no readily ávailable text that adequately pro vides this perspective. To my knowledge, only one of the récent \