Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - Lakó György: Húsz év a hazai finnugor nyelvtudomány történetében 3
Húsz év a hazai finnugor nyelvtudomány történetébe n 1945-1965 Hazánk 1945-ben bekövetkezett felszabadítása elavult állami es társadalmi rendnek vetett véget. De a letűnt rendszer nemcsak politikai, társadalmi és sok egyéb szempontból volt elavult: elavult volt a tudományhoz való viszonyában is. Korszerűtlensége több tekintetben megnyilvánult: egyrészt teljesen elhanyagolta a tudományművelés anyagi feltételeinek biztosítását, másrészt lenézte és megvetette magukat a tudomány művelőit is,, hacsak nem szereztek maguknak érdemeket a rendszer politikai céljainak propagálásában és megvalósításában is. Ez a tudományellenes beállítottság súlyosan éreztette hatását a magyar finnugrisztikában, azaz egy olyan tudományszakban is, amelynek hazánkban legfontosabb tudományos orgánuma a Nyelvtudományi Közlemények. Tudományszakunknak az elmúlt rendszerben megállapítható pangása mennyiségi és minőségi tekintetben egyformán megmutatkozott. Az előbbi szempontból jellemző, hogy az első és a második világháború közötti időszakban a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában mindössze két önálló, nagyobb terjedelmű finnugor tárgyú kiadvány látott napvilágot, tudományszakunk folyóiratának, a Nyelvtudományi Közleményeknek pedig 1920-tól 1945-ig mindössze hat teljes kötete jelent meg. Hogy a jelzett körülmények között a minőség sem lehetett kielégítő, a fent elmondottakból magától következik. Tudományszakunk egy-két idősebb képviselőjét a politikai üldöztetés bénította meg. A fiatalabb érdeklődők — ki hosszabb, ki rövidebb ideig — előbb állástalanul tengették életüket, majd pedig tudománytól idegenkedő munkahelyeken szinte titkolni voltak kénytelenek tudományszeretetüket. A külföldi tudomány eredményeinek állandó követéséről, a tudományos látókör szélesítéséről, elmélyedő kutató munkáról még csak álmodni sem lehetett, s akik tudományos törekvéseikről annak ellenére sem mondtak le, azok általában kénytelenek voltak tevékenységüket egy-két cikk meg ismertetés megírására korlátozni. Ilyen előzmények után érte tudományunkat 1945-ben hazánk felszabadulása. Tönkretett országunk akkori viszonyai között valami nagyszabású program azonnali kidolgozására persze nem kerülhetett sor, a beállt társadalmi változás azonban egy tekintetben az első hónapoktól kezdve éreztette hatását: a tudomány művelői nem élettől idegen, fölösleges különcöknek számítottak többé, hanem kezdettől fogva érezhették országunk felelős tényezőinek érdeklődését és jóindulatát. Nagyobb mértékű fellendülés 1949-től következett be. Ekkor születik meg a nyelvtudomány tervszerű művelésének első nagyszabású programja: a nyelvtudomány ötéves terve, mely számos fontos finnugor nyelvészeti 1*
