Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Lakó György: Húsz év a hazai finnugor nyelvtudomány történetében 3

4 LAKÓ GYÖRGY munka megvalósítását is kezdeményezte. 1949-re esik egy másik fontos tudománytörténeti dátum, a Nyelvtudományi Intézet alapítása is. A mi tudományszakunk szempontjából az Intézet megszervezése egyebek közt azért volt jelentős esemény, mert a Nyelvtudományi Intézetben finnugor osztály is létesült, és így 1949-től kezdve volt egy olyan szerv, amely a finnugor nyelvészeti törekvések jelentős részét összefogta vagy legalábbis figyelemmel kísérte. 1950-től szabályos időközönként jelenik meg folyóiratunk, a Nyelvtudományi Közlemények is. Ennek folytán egyfelől kutatásaink eredményeinek a rendszeres publikálása vált lehetővé, másfelől pedig — az „Ismertetések — Szemle" rovaton keresztül — újra bekapcsolódhattunk a nemzetközi finnugrisztika vérkeringésébe. Azok az eredmények, amelyeket tudományszakunk művelői a továbbiak során elértek, nem oly régiek, hogy ezen ünnepi megemlékezés keretében külön-külön felsorolást kívánnának. Elég, ha csak utalunk arra, hogy végre befejezés előtt áll nagyérdemű rokonnép-kutatónk, Reguly Antal hagyatékának a közzététele, — kiadásra került egy kötet zűrjén népköltészeti termék, valamint az eddig legterjedelmesebb, tudományos szempontból kimagasló értékű zűrjén nyelvjárási szótár, — három kötetben napvilágot láttak egyik nagyérdemű kutatónk cseremisz szövegei, melyek korábban ismeretlen vagy alig ismert cseremisz nyelvjárásoknak kutatásaink körébe való bevonását teszik lehetővé számunkra, s immár a Vogul Népköltési Gyűjtemény III. és IV. kötetéhez is rendelkezésünkre állnak Munkácsi Bernát értékes nyelvi és tárgyi magyarázatai, szakszerűen feldolgozva és korszerű kiegészítésekkel kibővítve. Rámutathatunk a finnugor nyelvek köréből néhány alapos részlettanulmányra, de ugyanakkor arra is, hogy kutatásaink köre is tágult: néhány kutatónk behatóan foglalkozott tudniillik a szamojéd nyelvek problematikájával, valamint a magyar nép etnogenezisének a kérdéseivel is. A tudományos eredmények összefoglalását, a nagyközönség tudományos érdeklődésének a kielégítését sem hanyagoltuk el. A finnugor népek és nyelvek iránt érdeklődő olvasók és egyetemi hallgatók friss adatokon nyugvó, korszerű tájékoztatást kaphatnak nyelvrokonaink történetéről, művelődési viszonyairól ós nyelvéről a „Finnugor népek és nyelvek" című műből, s megjelent egy olyan munka is, amely — noha szerény keretek közt, de mégis — ideiglenesen talán ki tudja elégíteni a finnugor hangtani kutatások magyar vonatkozású eredményeinek összefoglalását kívánó, régóta hangoztatott s jogos igényt. Folyamatban van továbbá a magyar szókészlet finnugor elemeinek a kimutatását célzó etimológiai kutatások eredményeinek az összefoglalása is, s ez — remélhetőleg — szintén számos évtizede érzett hiányt fog majd tudni pótolni. Amíg eddig vázolt tudományos tevékenységünkkel a finnugor és a szamojéd nyelvek tudományos megismerését kívántuk elősegíteni, ugyanakkor törekedtünk a finnugor és a szamojéd népek kultúrájának széles körben való bemutatására is. E célt szolgálta nagyszámú tudománynépszerűsítő előadás, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban, a rádióban és a televízióban hangzott el. Felismertük azt a tényt is, hogy a rokon finnugor népek életének és kultúrájának a megismertetését nemcsak ismeretterjesztő kiadványok kiadása és ilyen előadások tartása révén mozdíthatjuk elő, hanem irodalmuk hozzáférhetővé tétele: népköltészeti termékeik és szépirodalmi alkotásaik magyarra fordítása útján is. Ilyen meggondolástól vezérelve adták ki kutatóink a „Népek meséi" sorozatban, valamint a „Finnugor népek meséi" című kötetben osztják, vogul, cseremisz, zűrjén meg egyéb rokon népi mesék