Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdődi József: Uralisztika és altajisztika az Egyesült Államokban 438

438 ISMERTETÉSEK - SZEMLE kezdők, mind pedig haladók számára, sőt egyes esztendőkben a magyar irodalomról is hirdetett előadásokat.* Az önálló finnugor nyelvtudományi tanszék létesülése nyilvánvalóan a finnugor nyelvtudományi munka kiszélesedését fogja eredményezni Turkuban s a finnugor nyelvtudomány újabb fellendülésére fog vezetni Finnországban. Az új professzornak, Matti Liimolanak a nevét — Artturi Kannisto nagy értékű vogul hagyatékának a kiadójaként és egész sereg önálló értekezés szerzőjeként — jól ismerik mindenütt a világon, ahol a finnugor népek folklórja és a finnugor nyelvek a tudósok érdeklődési körébe tartoznak. ,,Zur historischen Formenlehre des Wogulischen" című doktori értekezése, amelyet tavaly védett meg, a magyar történeti alaktan szempontjából is sok fontos megállapítást tartalmaz. Matti Liimola professzor jól tud magyarul, és kitűnően ismeri a magyar nyelvtudományi irodalmat. Kinevezése garancia arra, hogy a turkui egyetem hallgatói a magyar nyelvvel és történetével a jövőben is behatóan meg fognak ismerkedni, s hogy az egyetemről majdan kikerülő finn és finnugor nyelvészek már hallgató korukban szellemi kontaktusba kerülnek a magyar nyelvtudománnyal. Az új professzor működéséhez sok sikert kívánunk. LAKÓ GYÖRGY Uralisztika és altajisztika az Egyesült Államokban Immár több mint harminc kötetet számol a Bloomingtoni Egyetem „Indiana University Publications — Uralic and Altaic Séries" című sorozata, melynek szerkesztője (Editor) a Magyarországról elszármazott Thomas A. Sebeok. A szerkesztőbizottság tagjainak névsorában számos ismert névre bukkanunk. Van közöttük finnugor nyelvész (Alo Raun, Lotz János), turkológus, illetve altaista (Nicholas Poppe, Andreas Tietze, Omeljan Pritsak, John R. Krueger), szlavista (Felix J. Oinas). Mivel a szerkesztők és a sorozat köteteinek munkatársai az Egyesült Államok különböző egyetemeiről kerülnek ki (a new yorki, a los angelesi, a washingtoni, a bloomingtoni egyetemről), azt mondhatjuk, hogy ez a harmincöt kötet valamelyes fogalmat adhat arról, milyen fokon áll az Egyesült Államokban a kutató és az oktató munka az uralisztika és altajisztika terén. És ne feledjük, hogy az Indiana Egyetem ezenkívül még „Studies in Cheremis" címen egy másik sorozatot is közread, amelyből 1961-ig kilenc kötet hagyta el a nyomdát (vö. ERDŐDI JÓZSEF: NyK. LX, 243 kk. és 471 — 73). Igaz ugyan, hogy az urál-altaji sorozatban akad európai nyelvész munkája is angol fordításban (így Lauri Hakulinen műve a finn nyelv szerkezetéről és fejlődéséről, Hajdú Péter tanulmánya a szamojéd népekről és nyelvekről — az amerikai kiadásban bővítve, vö. SamuliAikio:Virittäjä 1963: 399 — 401), a kötetek java mégis Amerikában tevékenykedő nyelvészeknek köszönhető. Mi a továbbiakban, mivel az érdeklődési körünkbe a finnugrisztika tartozik, három finnugor nyelvészeti munkát mutatunk be, megemlítünk azonban tájékoztatásul néhány más művet is: N. POPPE ,,Buriat Grammar", S. E. MARTIN ,,Dagur Mongolian", R. B. LEES „The Phonology of Modern Standard Turkish", J. R. KRUEGER „Chuvash Manuel", J. E. BOSSON „Buriat Reader", N". POPPE „Uzbek Newspaper Reader", N. POPPE (szerk.) „American Studies in Altaic Linguistics", D. L. OLMSTED „Koreán Folklore Reader", A. F. SJOBERG „Uzbek Structural Grammar", LLOYD B. SWIFT „Turkish Référence Grammar", L. KRADER „Social Organization of the Mongol-Turkic Pastoral Nomads", J. R. KRUEGER „Yakut Manuel". * Azon magyar nyelvi és nyelvtörténeti előadásokról, amelyeket a turkui egyetemen a finn nyelv régibb professzorai tartottak, korábban nem volt tudomásom, úgyhogy ezeket „A magyar nyelv és nyelvtörténet oktatása a finn egyetemeken" című cikkemben (Nyr. LXXXVI. k.) — sajnálatos módon — figyelmen kívül hagytam. Rájuk — 1962 októberében írt levelében — Osmo Ikola professzor hívta fel figyelmemet. Szívességéért köszönetet mondok.