Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fodor István: Psycholinguistics: A Book of Readings 230

232 ISMERTETÉSEK - SZEMLE a Language 29. számában megjelent értékelő ismertetésében (44—67). Ilyen formában a nyelvész és a pszichológus számára is könnyebben érthető olvasmányból ismerhető meg az elmélet lényege. A kísérleti anyagot B. F. SKINNER (A funotional analysis of verbal-behavior, 67—74) és L. KRASNER (Studies of the conditioning of verbal behavior, 75—96) írásai tartalmazzák. Mindkettő a verbális viselkedés vizsgálatával foglalkozik: SKiNNERé az alapelveket, KRASNERÓ 31 e tárgyban végzett kísérlet eredményeit foglalja össze. E cikkek, azaz a bennük kifejtett vizsgálatok a tulajdonképpeni nyelvi jelenségekkel csak lazán kapcsolhatók össze, és a megelőző elméleti fejtegetésekkel sincsenek szorosabb viszonyban. A hangos beszéd észlelésével (Speech perception) foglalkozó tárgykörben a fonetikai és fonológiai problémákról szóló írásokat találjuk. Köztük van J. D. O'CONNOR (Récent work in. English phonetics, 97—111) összefoglalója az angol fonetikai szakdolgozatokról. Ez a cikk nemcsak az anglisták, hanem az általános fonetikusok számára is hasznos tájékoztatást ad. Utána következik E. FISCHER-J0RGENSEN (What can the new techniques of acoustic phonetics contribute to linguistics ?, 112—142) tartalmas vitaelőadása, amelyet az 1958. évi oslói nyelvészkongresszuson tartott, majd két, kísérleti eredményekről beszámoló tanulmány (A. M. LIBERMAN: Somé results of research on speech perception, 142—153 és G. A. MILLER—P. E. NICELY: An analysis of perceptual confusions among somé English consonants, 153—175); közülük kiemelném az utóbbit, amely a beszédhangok füllel való (aurális) felismerésének, illetőleg összetéveszthetőségének néhány fontos kérdését kutatja. A következő rész (The sequential Organization of linguistic events) a sorrendiség problémáit foglalja magába. Ismét egy CHOMSKY-szemelvény (An elementary linguistic theory, 176—180) képviseli az elméletet. K. S. LASHLEY (The problem of sériai order in behavior, 180—198) tanulmánya a szintaxis, illetve a nyelvi elemek sorrendiségének fiziológiai alapjait boncolgatja. A szerző rámutat arra, hogy ez a téma mind lélektani, mind élettani szempontból a legnehezebben megfoghatók közé tartozik. G. A. MILLER— J. A. SELFBIDGE (Verbal context and the recall of meaningful matériái, 198—206) kísérletei azt vizsgálják, mennyire függ a nyelvi szövegek felidézése a szavak számától, illetve a szöveg jelentésétől. G. A. MILLER (Free recall of redundant strings of letters, 207—213) egyedül folytatott kísérletei pedig a felidézésnek az entrópiával való összefüggését kutatja. D. HOWES és CH. F. OSGOOD (On the combination of associative probabilities in linguistic contexts, 214—227) kísérletei arra adnak választ, hogy a szók képzettársításai hogyan zajlanak le a képzettársítást megindító szavaknak, az időnek és más tényezőknek viszonylatában. A következő szakasz a jelentés kérdéseivel foglalkozik (The semantic aspects of linguistic events). B. F. SKINNER (The problem of référence, 228—239) a behaviorizmus hatás-válasz szemszögéből csoportosítja a jelenségek fajait, de a bloomfieldi ,,azonos'* vagy „különböző" ismérvén kívül felveszi a „hasonlót" is, amely a részleges szinomímia, a metafora stb. esetét tartalmazza. A jelentés mint nyelvi tényező vizsgálatának és bírálatának első legnagyobb amerikai kutatója, BLOOMFIELD nézetei nem maradhatnak ki ilyen összeállításból. BLOOMFIELD Language (New York 1933) című munkájának 9. fejezete, amely a jelentés kérdéseiről szól, található meg a gyűjteményben (Meaning, 239—251). A matematikus és logikus W. V. QUINE is hozzászól a kérdéshez (The problem of meaning in linguistics, 251—261), de lényegesen újat a jelentés ismert kritikáján kívül nem ad hozzá, az az állítása pedig, hogy a szótárak valójában nem a szavak és szókapcsolatok jelentését adják meg, hanem a szinonimák rendszerét kísérlik meg felállítani, vitatható tétel. CHOMSKY könyvének újabb részlete (Syntax and semantics, 261—269) után R. WELLS elemzi a jelentés és a használat összefüggéseit (Meaning and use, 269— 283) BLOOMFIELD, RÜSSEL, WITTGENSTEIN, WHITEHEAD, MILL nézeteinek rövid értékelő áttekintésével. Ezután C. E. OSGOOD, G. STJCI és P. TANNENBAUM (The logic of semantic différentiation, 283—300) közös munkájának egy részlete következik, amelyet ANTAL LÁSZLÓ korábban ismertetett (Nyr 82 : 504—505). I. POOL (Trends in content analysis today: a summary, 300—330) egy új vizsgálati módszerrel ismertet meg bennünket (Amerikában már nem új), amelyet tartalomelemzésnek (content analysis) hívnak. Ezzel az eljárással a szerző (írott vagy leírt szövegeket vizsgálnak) rejtett gondolataira, szándékaira vonatkozólag próbálnak következtetéseket levonni a szöveg nyelvi szerkezetéből (szók, szerkezetek használata, gyakorisága, bizonyos kifejezések, szerkezetek találkozása, kontingenciája stb.). Ez a módszer tehát, amely behaviorista és nyelvészeti strukturalista elvekből kiindulva és annak gyakorlatával folytatva kísérli meg, hogy a tudatalattihoz vagy a szándékosan elfojtotthoz közelebb jusson, több vonatkozásban találkozik a freudi gondolatokkal és módszerekkel. A tartalomelemzés tulajdonképpen nem nyelvészet, nem is pszicholingvisztika, hanem olyan lélektani vizsgalat, amely