Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fodor István: Psycholinguistics: A Book of Readings 230

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 233 nyelvtudományi ismeretekre és módszerekre (a szöveg szerkezeti, lexikális elemzése) is támaszkodik. A gyermeknyelv, továbbá a két- és többnyelvűség fontos témáját tárgyalja a következő rész (Language acquisition, bilingualism, and language change). J. B. CARROLL, cikke (Language development in children, 331—345), amely egy lexikonban jelent meg (Encyclopedia of Educational Research, New York, 1960), igen alaposan foglalja össze a gyermeknyelv fejlődését és a gyermekek beszédtanulásának lépcsőfokait. R. JAKOBSON— M. HALLE (Phonemic patterning, 346—350) írása a Fundamentals of Language ('s-Gravenhage 1956) című művüknek vonatkozó fejezete, amely lényegében JAKOBSON-nak már korábban megjelent (Kindersprache, Aphasie, und allgemeine Lautgesetze, Uppsala 1941) fontos gondolatait tartalmazza a gyermeknyelv fejlődéséből és az afáziás zavarokból levonható tanulságokra vonatkozóan. W. F. LEOPOLD (Patterning in children's language learning, 350—358) saját megfigyeléseivel támasztja alá Jakobson nézeteit, és újabb adatokkal egészíti ki őket. Nagyon érdekesek J. BERKO vizsgálatai (The child's learning of English morphology, 359—375). A szerző 28, főleg iskolás kor előtti gyermekkel végzett tesztekből kimutatja, hogy a (hagyományos) alaktani kategóriák reális elemei a gyermekek nyelvkészségének, és ezeknek az állományából könnyen alkotják meg analógiás úton az újabb nyelvi kifejezéseket. U. WEINREICH (Languages in Contact, New York 1954) fontos művéből (lásd SZÉPE GYÖRGY ismertetését: Filológiai Közlöny 7: 439—440) vett két szemelvény foglalkozik a két- és többnyelvűséggel (Languages in contact, 376—380 és Mechanisms and structural causes of interférence, 381—395). E. HAUGEN (The bilingual individual, 395—407) az újabb irodalmat is áttekintvén tovább mélyíti a témát, és néhány újabb problémát vet fel. W. E. LAMBERT—J. HAVELKA —C. CROSBY (The influence of language-acquisition contexts on bilingualism, 407— 414) kísérletei azt vizsgálták, hogyan és mitől függően növekednek a szemantikai különbségek és eltérések, amikor a kétnyelvű személyek egyik nyelvről a másikra fordítanak. A beszédzavarok jelenségeivel foglalkozik a következő rész (Pathologies of linguistic behavior). Az elméletet itt is JAKOBSON hipotézise képviseli (Aphasia as a linguistic problem, 419—427). Két tanulmány próbálja kísérletek útján ellenőrizni JAKOBSON és más kutatók, pszichopatológusok feltevéseit. H. SCHTJELL—J. J. JENKINS (The nature of language deficit in aphasia, 427—448) kísérletei, amelyeket 123 betegen végeztek el, azt mutatják, hogy az afázia nyelvi rendellenességei egy dimenziójúak, és nem lehet köztük több típust felállítani. Ez a vizsgálat tehát nem látszik igazolni JAKOBSON és mások nézeteit. H. GOODGLASS—J. HUNT (Grammatical complexity and aphasie speech, 449—454) más módszerrel végzett kísérletei alátámasztják JAKOBSON elméletét, de a szerzők megjegyzik, hogy további ellenőrzésre van szükség. W. E. LAMBERT—S. FILLENBAUM (A pilot study of aphasia among bilinguals, 455—459) a kétnyelvű személyek afáziás jelenségeit kutatja. B. FLANAGAN—I. GOLDIAMOND— N. AZRIN (Opérant stuttering: the control of stuttering behavior through responsecontingent conséquences, 415—419) beszámol a dadogás körében végzett kísérletekről. Végül a mű utolsó része a nyelv és a gondolkodás kapcsolatát tárgyalja (Linguistic relativity and the relation of linguistic processes to perception and Cognition). A bevezető elméleti munka B. L. WHORF ismert könyvének (Language, Thought and Reality, J. Carroll kiad., Cambridge, Mass., 1956) egy részlete (Science and linguistics, 460—-468), s lényegében a többi itt szereplő cikk, VYGOTSKUé kivételével, Whorf munkájával és gondolataival foglalkozik (WHORF nézeteit ANTAL LÁSZLÓ ismertette: Észrevételek a metalingvisztikáról: Nyr. 82 : 343—351). J. H. GREENBERG értekezése (Concerning inferences from linguistic to nonlinguistic data, 468—480) inkább csak vitairat. E. H. LENNEBERG—J. M. ROBERTS (The language of expérience, 493—502) munkájának itt közölt szemelvénye egy ellenőrzési módszer vázlata. R. W. BROWN és E. H. LENNEBERG (A study in language and Cognition, 480—492) angol, zuni (a Colorado mellékfolyása táján élő, uto-aztók családba tartozó indián nép nyelve) és angol-zuni kétnyelvű személyek válaszaiból színek elnevezése és felismerése közti összefüggéseket kutatja. R. W. BROWN (Linguistic determinism and the part of speech, 503—509) gyermekekkel végzett kísérletével a szófajok (névszó, ige) szemantikai jellegének erősségét vizsgálja. D. T. HERMÁN—R. H. LAWLESS—R. W. MARSHALL (Variables in the effect of language on the reproduction of visually perceived forms, 537—551) kísérletei annak kutatására irányultak, hogy az elnevezés mennyire befolyásolja a vizuális reprodukció hatékonyságát. Utolsónak említem L. S. VYGOTSKIJ (Thought and speech, 509—537) nálunk ismeretlen kitűnő tanulmányát, amelyet a gyűjtemény angol fordításban hoz (az eredeti teljes munka címe: JI. C. BuzomcKUÜ: MbiuuieHHe H peMb. MocKBa—JleHHHrpafl 1934). A szovjet pszichológus a belső beszéd (endofázia) kérdésével foglalkozik. PiAGET-val szemben úgy véli, hogy a gyermekek (3—8 év) egocentrikus beszédének (hangos mono-