Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Papp Ferenc: cirill 234

I 236 ISMERTETÉSEK - SZEMLE egyenrangú a ÜHOMSKY-féle szintagmatikus modellel. Különös érdeklődésre tarthat, tehát számot a szerzőnek ez a kísérlete, melynek során először fejti ki ilyen részletességgel magát a Kulagina-modellt, annak számos következményével együtt, és ennek alapján, az ott alkalmazott fogalmakkal élve, egybe kívánja azt olvasztani a CHOMSKY-féle modellel. A kísérlet további kihatását ma még nem lehet pontosan lemérni. Annyi máris bizonyos, hogy rendkívül érdekes, sok gondolatot szülő lapjai ezek a könyvnek; maga. az elmélet pedig impozánsan koherens. Ügy tűnik, hogy a szűkebb értelemben vett grammatika hagyományos felosztása alaktanra (morfológiára) és szószerkezet-, ill. mondattanra (szintaxisra a szó speciális értelmében) itt újabb értelmezést kap. E két rész analógja ui. REVZIN könyve alapján a paradigmatikus modelleknek és a szintagmatikus modelleknek a rendszere. Pedig kézenfekvőnek tűnik egy másik megoldás is, amely szerint mind az alaktan, mind a szintaxis terén felállítunk mind paradigmatikus, mind szintagmatikus modelleket.1

, A grammatika szintjén a modell ,,elem"-fogalmának REVZIN nem a morfémát, hanem a szót (pontosabban — a szóalakokat, vö. ANTAL, Esetrendszer 59—60) felelteti meg, mert egyelőre csak ezt a jelenséget lehet kellő formalitással és egyértelműséggel kiválasztani a beszédfolyamból. A következő fontos halmazelméleti fogalomnak, az elemsornak viszont a frázis ((J)pa3a) felel meg, annak KARCEVSZKU-adta értelmezésében (vö. TCLP 4, 190). Eszerint „frázis"-nak tekinthető egyetlen szó, vagy több egymást követő szó (KARCEVSZKIJ ehhez még hozzáteszi: melyet az adott szituációban az intonáció egyesít). Más szavakkal: a frázis — szószerkezet a szó legtágabb értelmében^ természetesen egyetlen tagból (egyetlen szóból) álló szót is lehet szószerkezetnek tekinteni ezen a szinten. További fontos fogalom a kitüntetett s égé; kitüntetettnek egy szélesebb értelmezés szerint az adott nyelv összes potenciálisan előfordulható frázisát kell értenünk, vagyis a grammatikailag helyes frázisok halmazát, szemben a nem megkitüntetettekével vagyis a grammatikailag helytelenekével. Hogy mi helyes grammatikailag és mi nem, azt ezen a szinten a szerző eleve ismertnek és meg nem határozandónak tekinti — nyilvánvaló, hogy a „kentaur kiitta a kerek négyzetet "-féle szerkezettől,, mely grammatikailag helyes, az „én itta sok"-félón át számos lépcsőfok vezet a grammatikailag helytelenekhez (már az utóbbi példát is feltétlenül a nem kitüntetett közé kell sorolnunk, jóllehet jóval „értelmesebb", mint az előbbi). A modellálásnak, mint láttuk, harmadik fő tényezője az adott halmaz részhalmazokra való bontása; Ha a szavak halmazát részhalmazokra bontjuk, több érdekes fogalomhoz jutunk. így, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen szavak (ne felejtsük el: „szón" szóalakot kell értenünk, tehát az asztal — asztalt — asztalnak stb. sor minden egyes tagja egy-egy külön szó) fordulhatnak elő ugyanabban a szósorban, a szavak halmazát a családok részhalmazaira bonthatjuk. Egy családhoz tartoznak például a következő szavak: fiú , házat, rakétakilövőhelyet, mákdarálót. . ., mert mindegyikük előfordulhat abban a sorban, hogy a . . . látja (issza, neveti, vetkőzteti ... ; az „a mákdarálót vetkőzteti" épp annyira kitüntetett frázis, mint az ,,a fiút látja" — a magyar példák itt és a következőkben tőlem, nem az orosz példák fordításai. — P. F.). Viszont nem tartozik ebbe a családba, pl. az engem szó (mert utána nem lehet látja szó, csak lát, nem lehet látta, csak látott stb.). De valószínűleg azért sem tartozik ebbe a családba az engem, mert előtte nem állhat a/az, s ha ezt formálisan ki tudjuk mutatni, akkor a magyarban nem tartozik a fiút családjába az őt sem. Ezen a szinten e tétel bizonyításának még akadályai vannak, ti. kitüntetettnek kell tekintenünk egy ilyen frázist: az (ti. az az ember) őt látta — vagyis; első pillanatra nem lehet eltüntetni a határozott névelő és a mutató névmás homonímiáját. Nem kell azt gondolnunk, hogy az egy-egy azonos raggal ellátott szavak (illetve azonos szófajhoz tartozó ragozhatatlan szavak) okvetlenül egy-egy azonos családba kerülnek. így például az apát és apámat szavak más-más család tagjai (vö.: Apát lát — Apámat látja : a nagy kezdőbetűvel azt kívántuk jelölni, hogy a vizsgált szó környezete balról 0). Más esetekben még annyi formális fogódzónk sincs a szavak különböző családokba osztásánál, mint a birtokos személy-jel ebben az esetben: így mindjárt a magyar mutató névmások legalább két család-sorra oszthatók (vö.: Ilyen esetben — Ebben az esetben : kövér szedéssel az eltérő környezetet emeltük ki); az iZyen-típusú névmások meg nehezen választhatók le a melléknevek családjáról, sőt esetleg le sem választhatók. Egy másik alapvető fontosságú részhalmaznak, a környeze tnek az interpretálása már jóval könnyebb. A környezet fogalmának aszó felel meg a maga szokásosabb jelentésében: vagyis egy környezetet a valamely tőből paradigmatikus úton képezhető (ragos) alakok összessége alkot: asztal, asztalt, asztalnak stb. Míg a családokat 1 Vö.

PAPP FERENC, Nyelvi rendszer, közlési folyamat és ezek néhány matematikai modellje, — Altalános nyelvészeti tanulmányok II. (sajtó alatt).