Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Farkas Vilmos: Rácz Endre, A magyar nyelv következményes mondatai 214

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 215 A másik pólus: a mondattanilag alárendelt, mégpedig a mondatalkotó szándék szerint „elsődlegesen", valamilyen mondatrészt kifejtő alárendelt (mellék)mondat, melyben „keresztező" szempontként következményesség is kifejeződik, s ez már néha vitatható is, pl. „Emlékszem, aznap keltem fel először, aznap jutottam odáig, hogy át tudtam ülni az ágy széléről egy karosszékbe" — idézve Mesterházi Lajostól (8—9). Az ok -*• okozat alárendelő logikai viszonynak nem „keresztező" szempontú sajátos jelentéstartalomként, hanem „elsődleges", közvetlen kifejezésében a mondatalkotó szándéknak megfelelően mondattani alárendelés és mellérendelés egyaránt lehetséges; ezen belül az ok -> okozat kifejezése fel is cserélődhet (okozat -> ok), a jelleg azonban megmarad; így az okhatározó alárendelésben a mellékmondat vagy követi, vagy megelőzi főmondatát; mellérendelés esetén pedig vagy következtető, vagy magyarázó mondat jön létre; ugyanez a helyzet a nem mondatrészkifejtő úgyhogy-os mondatok esetében is. Más a helyzet azonban akkor, ha a mondatalkotó szándékhoz képest az ok -*• okozati viszony „csak" keresztező szempontú sajátos jelentéstartalomként fejeződik ki, pl. Akkora a sár, hogy alig lehet járni ; ilyenkor ugyanis a sorrend megváltoztatásakor (Alig lehet járni, akkora a sár) a jelzői mellékmondati jelleg elvesztésével (hiányában) a következményes alárendelés is megszűnik, s lazán szerkesztett, de az okozat -* ok viszonyt „elsődlegesen" kifejező magyarázó utótagú összetett mondat jön létre (kötőszó nélkül). Az itt elmondottak természetesen csak némi, könnyen eliminálható szemlélet- és koncepcióbeli eltérést jelentenek. Annak ellenére, „hogy mai nyelvünkben az úgyhogy már-már szinte a következtető mellérendelés kötőszavává lett" (30), a szerző — úgymond — „az úgyhogy kötőszós mondatokat egyelőre mégsem merném mellérendelt, következtető mondatnak nevezni" (31). Ebből is látszik, hogy a következményességet szűkebb értelemben fogja fel, mely elsősorban a mondattanilag alárendelt (mellék)mondatokban érvényesül. Az értekezés címében a következményes mondatok műszó ugyanakkor a tágabb értelmezést is megengedi. — A mondatrészt kifejtő alárendeltek és a nem mondatrészt kifejtő mellérendeltek szétválasztása a tartalmi viszonyok szerinti osztályozásban pedig azért nem sikerülhetett, mert az osztályozás további alszempontja a főmondati utalószó megléte vagy hiánya, s így egy csoportba kerültek az ilyen mondatok, mint például „Megrakott, hogy minden csontom ropogott" (9), illetőleg: „Senki sem vette többé komolyan, úgyhogy rövidesen kénytelen volt állásáról lemondani" (10). Az értekezés második része a következményes mondatok kialakulásáról szól. A XVI. sz. elejéig keletkezett gazdag szöveganyagon, nagy filológiai apparátussal mutatja be a következményesség jelentkezését a módhatározói mellékmondatokban, illetőleg átterjedését más (mellék)mondatfajtákba. A két főfejezet (a Bevezetésen kívül) aszerint alakult, hogy a következményes mondat mondatrészt fejt-e ki vagy sem. A mondatrészkifejtők közül mindenekelőtt a mód-, fokhatározói, majd a jelzői, alanyi tárgyi, állítmányi következményes mellékmondatok kialakulását követhetjük nyomon. A mozgalmas képet, a legfinomabb részletekbe is behatoló, kiváló elemzőkészséggel párosult korszerű módszer segítségével sikerült megrajzolnia a szerzőnek. A tartalmi és formai szempontú vizsgálat egysége: a különféle jelentésárnyalatok megragadása, a latin és más kódexbeli párhuzamok felkutatása, a rámutatószókkal kapcsolatos, nem egyszer magvas szótörténeti fejtegetések, a statisztikák, s nem utolsósorban gazdag illusztrációs anyaga a történeti mondattan jelentős eredményévé avatják. A nem mondatrészkifejtő úgyhogy-os következményes mondatok kialakulásukat tekintve feltétlenül ide illenek a különféle mondatrészt kifejtő következményesek mellé, ugyanakkor azonban megfelelnek a következményesség tágabb értelmezésének is. Éppen ezért a legőszintébben sajnálom, hogy a szerző disszertációjának függeléke — A magyar nyelv következtető mondatainak története — elmaradt a disszertációból (L erről az Előszóban). Azt remélem azonban, hogy alkalomadtán ezzel is megismerkedhet az olvasó. FAHKAS VILMOS rámutatószóból és a hogy kötőszóból összetapadt úgyhogy következményét „rámutatós" következménynek is mondhatnánk. Pl. A gyerek megijedt a sötétségtől, úgyhogy jobbnak látta visszafordulni (a beszélt nyelvből).