Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fábián Pál: Molnár József: A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására 1527–1576 között 216

216 ISMERTETÉSEK - SZEMLE Molnár József: A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására 1527—1576 között Budapest, 1963. Akadémiai Kiadó. 353 1. Nyelvészeti tanulmányok 5. Az utóbbi tíz évben örvendetesen gyarapodott azoknak a cikkeknek, tanulmányoknak, sőt könyveknek a száma, amelyek irodalmi nyelvünk kialakulásával foglalkoznak. Ezeknek a munkáknak a sorába illeszkedik bele MOLNÁR JÓZSEF könyve is. A szerző célja annak vizsgálata, hogy miképpen alakul a XVI. századi nyomtatványok nyelve a könyvnyomtatás hatására, mégpedig a hangállomány és a helyesírás tekintetében. A kutatás céljának ilyetén korlátozásával természetesen egyet kell érteni: az irodalmi nyelv körébe vonható más (szókészleti, jelentésbeli, morfológiai, szintaktikai stb.) jelenségek végigvizsgálása külön-külön egy-egy (sőt több) tanulmányban oldható csak meg. Tárgyalt könyvünk a magyar könyvnyomtatás hőskorát dolgozza fel 1527-től 1576-ig, és ez alatt az ötven év alatt figyeli, kutatja a szerző a könyvnyomtatás egységesítő hatásának fokozatos erősödését egészen a nyelvi egység szempontjából oly fontos kolozsvári központnak (Heltai nyomdájának) létrejöttéig és működéséig. Hogy miért éppen 1576 a határvető év, azt MOLNÁR nem indokolja meg külön könyvének Bevezetésében, de érthető, hogy miért járt el így. Összefoglalásában (a 338. lapon) más kutatókkal egyetértésben megállapítja, hogy míg a XVT. sz. harmadik negyedében Kolozsvár, Heltai nyomdája volt a nyelvi egységesülés középpontja, addig a század vége felé ez a központ a Felvidékre tevődött át. Az 1576. év tehát nem önkényesen választott dátum, hanem amolyan korszakhatárféle. Említettük már, hogy a munka célja a XVI. századi magyar nyelv hangállománybeli egységesülésének és ezzel kapcsolatban a helyesírás fejlődésének a vizsgálata. Céljának eléréséhez Molnár a következő módszert választotta: viszonylag kisebb számú, de jellegzetes, úgynevezett kulcsjelenségek (pl. a -bál, -bői, -ról, -rőt, -tói, -tői határozóragok; az -unk, -ünk igei és birtokos személyragok, a tött, lőtt stb. típus, a -val, -vei viselkedése mássalhangzós szóvőg után stb.) szerint vizsgálja a korszakban megjelent művek nyelvállapotát, és ezek alapján jellemzi az írókat. Az egy nyomdában és a különböző nyomdákban kiadott művek kulcsjelenségeit összeveti egymással, hogy ennek révén megállapítsa, a nyomdász beleavatkozott-e az író nyelvébe vagy sem. Emez összehasonlítások során kiderül, hogy az egységre való törekvés milyen mérvű, hogyan egyenlítődnek ki a nyelvjárási jelenségek. A helyesírás vizsgálata ugyancsak kulcsjelenségek szerint történt. A szerző — helyesen — nem foglalkozott a problémátlan hangjelölési módokkal (p, b, t, d, f stb.), annál alaposabban az egyéb jelölésmódokkal. Minden íróról, minden nyomdáról könnyen és jól áttekinthető táblázatot készített. Ezek alapján mind az írók, mind a nyomdászok helyesírásának fejlődését pontosan láthatjuk. A könyv három részre oszlik. — Az első részben időrend szerint tárgyalja MOLNÁR. a szerzőket. A tárgyalás rendje: rövid életrajz; művek és ezek nyelvállapota; a művek helyesírásának összefoglaló táblázata. Őszintén sajnáljuk, hogy a túl nem léphető terjedelem miatt a nyelvi példatárnak ki kellett a könyvből maradnia. — A második rész (szintén kronológiai sorrendben) a nyomdákkal foglalkozik, mégpedig főként helyesírásukkal. — A harmadik, összefoglaló részben summázza MOLNÁR kutatásainak eredményeit, nemegyszer kiigazítva eddigi ismereteinket. Nevezetes megállapítása például,, hogy a Vizsolyi Biblia nem egyszerűen Károlyi nyelvét őrzi, hanem Károlyi nyelvjárásának egy kiegyenlítettebb változatát, amelynek kialakítása (többé-kevésbé tudatosan) Károlyi segítőtársainak közreműködésével történhetett (333. 1.). MOLNÁR JÓZSEF könyve több tudományszak számára is jelentős. — A nyelvtudományt három területen viszi előbbre, mégpedig a nyelvjárástörténet, az irodalmi nyelv története meg a helyesírástörténet terén. Különösen az utóbbira nézve alapvető fontosságú MOLNÁR munkája: a magyar könyvkiadás első ötven évében megjelent nyomtatványok hangjelölése hiánytalanul fel van immár dolgozva. — Az irodalomtudományt y a könyvtörténetet, a nyomdászat történetét nyelvészeti eszközökkel segíti hozzá eddiginél pontosabb megállapításokhoz. MOLNÁR nyelvi ,,kulcs"-ainak és helyesírási táblázatainak segítségével például minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Tinódi műveit ki, mikor, hol nyomtatta; a helyesírási ismérvek alapján köti Sztárai Mihálynak A papok házasságáról c. munkáját (RMK. I. 24.) a kolofon ellenére nem Krakkóhoz, hanem Kolozsvárhoz, Heltai nyomdájához. Vagy az 1576-ban megjelent, s eddig kolozsvári kiadásúnak tartott Trójai históriáról (RMK. I. 120) MOLNÁR bebizonyította, hogy Debrecenben jelent meg. Stb.