Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Farkas Vilmos: Rácz Endre, A magyar nyelv következményes mondatai 214

214 ISMERTETÉSEK - SZEMLE Rácz Endre: A magyar nyelv következményes mondatai Budapest, 1963. Akadémiai Kiadó. 114 1. Nyelvtudományi Értekezések 39. sz. RÁcz ENDRE értekezése — kandidátusi disszertációja —- a magyar nyelvtanimondattani szakirodalomban jelentős helyet foglal el. Az úgynevezett sajátos jelentéstartalmú (mellék)mondatok közül, amilyenek a hasonlítók, feltételesek, megengedők is, a következményeseket dolgozza fel. Két fő részre oszlik. Az elsőben a mai magyar nyelv következményes mondatait vizsgálja, a másodikban kialakulásukkal foglalkozik. A következményes mondat a főmondatban megnevezett vagy jelzett fogalomnak, illetőleg olykor a főmondat egész tartalmának a következményét fejti ki. A következményesség tehát olyan „keresztező" szempontú tartalmi viszonyt jelent, mely az ok -+• okozati viszony körébe vág. Példa. ,,Akkora sár van, hogy alig lehet járni" : a mellékmondat itt olyan jelzői (mondatrészkifejtő) mellékmondat, melynek egyben sajátos, következményes jelentéstartalma is van; más oldalról: ez olyan következményes (sajátos jelentéstartalmú) mondat, mely a főmondat alanyának jelzőjét fejti ki. Ennek megfelelően & következményes mondatok mindenekelőtt a főmondathoz való tartalmi viszonyuk {II. fejezet), továbbá a főmondattól való mondattani függésük alapján (III. fejezet) vizsgálhatók. E két szempont szerinti vizsgálatnak van a legtöbb általános nyelvészeti vonatkozása is. A mi érdeklődésünket is inkább ez a két fejezet kötötte le, de sietünk megjegyezni, hogy nagyon sok szép, jól hasznosítható eredmény kristályosodik ki a többi fejezetben is; így a IV. fejezet a következményes mondatok kifejezőeszközeit tárgyalja; az V.-ben a következményes mondatokban használatos igemódokról esik szó; a VI—VII. a célhatározói, illetőleg a vonatkozói mellékmondattal való kapcsolatukat elemzi; a VIII—IX.-ben pedig nyelvhelyességi és stilisztikai kérdéseik szerepelnek. A tartalmi viszony szerinti osztályozásban (7—12) előbb utalószós főmondatok következményes mellékmondatait találjuk; a mellékmondatok itt valamely fömondatbeli dologfogalom tulajdonságát, mennyiségét, állapotát, helyzetét stb., illetőleg valamely fömondatbeli változásfogalom módját, intenzitását stb. fejezik ki azáltal, hogy megmondják a következményét. Pl. „Úgy viselkedik az apja, hogy folyton szégyenkeznie kell miatta" (9): a mellékmondat itt egyben körülményfogalmat fejt ki stb. —Főleg a körülményfogalmat kifejtő mellékmondat főmondatából az utalószó el is maradhat. Pl. „Megrakott [ti. úgy v. annyira megrakott], hogy minden csontom ropogott" — idézve Petőfitől (9). A főmondattól való mondattani függésük alapján előbb a mondatrészkifejtő, majd a nem mondatrészkifejtő következményes mondatok osztályozása kerül sorra. Pl. „Közben egy olyat ordított, hogy szinte megcsattant bélé a torka" — idézve Móricztól (15): a mellékmondat itt fokhatározó értékű tárgyi mellékmondat. Az egyes (következményes) mellékmondatfajták finom és tanulságos elemzése után azonban továbbra is problematikus az a logikai ós mondattani különbség, mely a mondatrészkifejtő és a nem mondatrészkifejtő következményes (mellék)mondatok közt fennáll. — A nem mondatrészkifejtő következményes mondat mondattani minősítésében nyilvánvalóan csak az a szempont jöhet számításba, hogy a következpaényes mondat mondattanilag független, a megelőzőnek egyik mondatrészét sem fejti ki; pl. „Senki sem vette többé komolyan, úgyhogy rövidesen kénytélen volt állásáról lemondani . . . — idézve az Esti Hírlapból (10). Ami a kövétkezmónyességet mint logikai alárendelést illeti: a nem mondatrészkifejtőkben ez egyáltalán nem „keresztező" szempont, hanem a mondatalkotó szándék szerint „elsődlegesen", „közvetlenül" mondattani mellérendeléssel fejeződik ki, ugyanúgy, ahogy az ugyancsak nem mondatrészkifejtő következtetőkben. A nem mondatrészkifejtő következményesek tehát jórészt a következtetők felé tolhatók el. A következtető mondat ugyanis a magyarázó val szemben következtető, s ez a logikai alárendelésnek mondattani mellérendelóses kifejezésén belül mondatsorrendi probléma. A következtető mondat tehát más aspektusból — a következményesség felől —• nézve (nem mondatrészkifejtő) következményes mondat, ha úgy tetszik, annak egyik pólusa.1 1 Épp a logikai alárendelés miatt — a mondattani mellérendelés ellenére — a következtető kötőszóknak, illetőleg névmási elemüknek az előzményre visszautaló jellege is van (vö. ezért ; ennek folytán ; ennélfogva ; ez okból ; ilyesformán stb.); az általuk bevezetett következtetést (következményt) alkalmi műszóval „visszamutatós" következménynek (következtetésnek) is nevezhetnénk. Pl. „A világmindenségben állandóan sok test hat egymásra, ezért egyenesvonalú egyenletes mozgással rendelkező test nem létezik" (idézve MMNyr. II, 434). Ilyen szempontból a hangsúlyát vesztett úgy