Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Erdélyi F. István: A zürjénföldi régészeti irodalom új terméséből 204
206 ISMERTETÉSEK - SZEMLE kezdte meg a régészeti vizsgálatot 1955—1957-ben; már akkor áldozóhelynek tartotta. A folyó partjától alig 10 méterre levő, jól látható és megközelíthető bejárata délfelé tekint. Kanyivec 1959-ben 44 m2 felületet tárt fel a barlang bejárati termében. A leletekből kiderült, hogy a bronzkorban, a korai vas- és a középkorban látogatta az ember. A magas talajvízszint sajnos nem engedte meg az ásatás további folytatását, ami igen fontos lett volna a barlang kőkori lakottsága kérdése eldöntéséhez. A leletek 3 tűzhely körül csoportosultak. Kanyivec szerint a barlang csak a középkorban volt szentély, még hozzá az obi-ugor lakosságé. Ugor kapcsolatra több lelet utal: egy medaillonszerű maszkos fémkorong, amely a hasonló vogul korongokra emlékeztet (párhuzamai a Eelső-Vicsegda mellől ismeretesek). Ezt a korongot vele egy rétegben talált pénzek az i. u. X—XI. sz.-ra keltezik. Előkerült továbbá egy ezüstlemezen levő bekarcolt szarvas- és emberábrázolás, valamint olyan agyagedények, amelyek az Alsó-Ob vidéki kultúrák nyomait viselik magukon. A bekarcolt ábrázolások is nyugat-szibériai típusúak. Ez a barlang is jó támpont lehet az Urálon inneni ősi obi-ugor kultúra régészeti kutatására, és a mai Urálon túli lakosság Urálon inneni településeinek elhatárolására, ami eddig még nem történt meg. Ezt megelőzően az i. u. VI—IX. sz.-ban használták a barlangot, a kámai lomovatovói kultúra idején. Erre utalnak az itt talált övveretek és edények is. A rétegben levő pénzek közép-ázsiaiak. A barlang leleteit komplex módszerrel dolgozták fel. Ez különösen kiemelendő' pozitívum. Nemcsak a kerámia töredékek csiszolati-strukturális vizsgálatát végezték el,, hanem pontosan meghatározták az állatcsont-leleteket is. A halcsontokon és 16 különféle emlősállat csontján kívül madárcsontok is kerültek elő. Rajtuk kívül a ló- és a» juhcsontok csak 5%-os arányban vannak képviselve. (Réncsontok nincsenek, mert itt az Eszak-Urálban csak a XV. században jelent meg a réntenyésztés, nyenyec hatásra.) A koravaskori leleteket mindössze 2—3 edény képviseli (i. e. II.—i. u. III. sz.), melyek mind déli gljadenovói típusúak. Ez azt bizonyítja, hogy idáig feljártak a Káma vidéki vadászok. A bronzkorszakból csak néhány pattintott kőtöredék származik. A kötet egyik legérdekesebb tanulmánya, amely közép-ázsiai és nyugati pénzekről szól, szintén KANYIVEC tollából ered: CpeAHea3HaTCKHe H repMaHCKHe MOHCTH Ha CeBepHOM YpaJie. Hat érmet közöl, melyek közül 4 az unjai, 2 pedig a kanyini barlangból származik. Véleménye szerint ezeket a mai obi-ugorok ősei hagyták itt hátra, ugyanúgy mint a Pelim szellemnek felajánlott pénzeket a voguloknál. A közép-ázsiai pénzek a X. sz. közepéről, a szászországiak pedig a XI. sz. második feléből származnak. Tudjuk, hogy nyugati pénzek még az Urálon túlra (Sajtan-barlang) is eljutottak. Útjuk a Szuhona, Vicsegda, Felső-Pecsora folyása mentén vezetett. A dénárokat, melyeket az unjai barlangban találtak, a helyi lakosok a komiktól kaphatták a XI. sz.-ban. (A pénzeket Szmirnova, O. I., Bikov A. A., Janyina Sz. A. határozták meg Leningrádban.) A kötet utolsó tanulmánya a vicsegdai terület későközépkori leleteiről szól: HeKOTOpbie MaTepnajibi no cpe/meBeKOBOft apxeojiorHH BbmeroACKoro Kpan. SZAVELJEVA itt a XII—XV. sz.-i Karabjib földvár, a Gidszajjag, Kljanislaszta és a Dzsibjag XII—XIV. századi temetők leleteit ismerteti. A Vicsegdánál XI. sz.-ban megjelent orosz kultúra tárgyai (novgorodi párhuzamok) adnak kellő támpontot a leletek keltezésére. A leletanyag nagy része déli, a zűrjén rodanovói kultúra elemeit mutatja. A zűrjének vicsegdai ágának felvándorlása már az i. u. VII. sz.-ban megkezdődött; ennek szerves folytatása az ő későbbi kultúrájuk elemeinek itteni megléte. A temetkezési szokások érdekes képet mutatnak. A halottakat részben, vagy néha teljesen elhamvasztották.' Ebben a korban a szlávoknál már ez a szokás teljesen eltűnt, a cseremiszeknél pedig a XI. sz.-ban volt eltűnőben. Itteni jelenlétét SZAVELJEVA kérdésként veti fel. Véleményünk szerint a kereszténység itteni igen lassú térhódítása kedvez a hamvasztásos rítus megmaradásának. A tanulmányok megjelenését örömmel vettük mi, magyar régészek is, különösen az új sorozat megindítását. Reméljük, hogy mihamarabb közreadják benne a többi leletanyagot is, amely komoly alapja lehet rokonnépeink Urál vidéki ősi története megírásának. ERDÉLYI F. ISTVÁN
