Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdélyi F. István: A zürjénföldi régészeti irodalom új terméséből 204

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 205 A felsorolt tanulmányok egyike sem érint olyan anyagot, amely a terület legrégebbi lakosságával, más szóval a korai neolitikus mikrolit kultúrákkal volna kapcsolatban. BUROV elsőnek említett tanulmánya 3 olyan települést ismertet a Vicsegda folyó bal partjáról, illetve a Logcsin folyó torkolata mellől, amelyek az i. e. II. évezredben már léteztek (Jagkodzs I., Podzseginszkaja, Nyidz I.). Pattintott kőeszközökön kívül BUROV nem talált ezeken edénytöredékeket. Eszközanyaguk alapjában véve egymással megegyező. Hasonló leleteket közeli párhuzamként a Vimja folyó mellől említ, bár ezek a kőszerszámok a Szovjetunió észak-európai részén máshol is használatban voltak. — BUROV további két tanulmánya is a Vicsegda folyó medencéjével, illetve a Vimja és a Visera folyók medencéjének vízválasztójával (Szindori-tó) áll kapcsolatban. A Vicsegda medencéjében a régészek egészen 1959-ig egyetlen állandó régi települést sem ismertek. Ekkor a Komi Filiale expedíciója egyszerre 8 települést is felfedezett, melyek közül 3-nak az ismertetését találjuk meg BUROV második cikkében. (A kutatást 1960-ban is folytatták, amikor már 2 téglalap alaprajzú házat is feltártak az egyik településen.) A 3 telepen, Visz I—II—III., a gödröcskés-fésűsdíszes kerámia kultúrája képezi a legrégibb réteget (i. e. III. é. e. derekától az i. e. II. é. e. kezdetéig). A kőeszközök már nemcsak pattintottak, hanem vannak csiszolt balták is. A kerámia díszítése alapján BUROV a Vicsegda vidéke északi részét egységes etnokulturális területnek tartja, ideértve a Nagyföldi Tundra nyugati részét, valamint az ezek közé eső nagy területet is. Ettől az egységes területtől régészetileg mind a Káma vidék, mind a Volga—Oka-i kerámia elterjedési területe jól elkülönül. Jellegzetes dísz a kerámián a fogazás. Ennek s, neolitkori (eneloit) kultúrának az eredetét ő még nem látja világosan; kétségtelen, hogy volt kapcsolata a Volga—Oka-i gödröcskés-fogazásos díszű kerámiával. GURINA szerint itt délnyugat felőli vagy nyugati eredetről lehet szó. Emellett a kerámián uráli hatás is érezhető, ui. a „lépkedő fésű" dísz oda vezet el bennünket. Nincs azonban kizárva az sem — kockáztatja meg BUROV —, hogy ez a kultúra a helyi mezolit kultúrák alapján fejlődött ki, a vele szomszédos gödröcskés-fogazásos díszű kerámia kultúrájának hatása alatt. A leírt telepeken talált későbbi jellegű fogazásos díszű kerámia párhuzamait a vicsegdai Lebjazsaja telep szolgáltatja. Nagyjából egy idejű lehet ez a fehér-tengeri régészeti kultúra első fázisával (i. e. 1800—1500), valamint a Jug folyó melletti Marmilin-i teleppel. Ez utóbbit Fossz azi. e. XIII—XII. sz.-ra keltezte. Délen a Felső-Káma vidékén vele egy időben az ún. turbinói kerámia létezett. Az ugyanezeken a telepeken talált zsinórdíszes kerámia megfelelőjét a Vicsegdánál a Mieldin-i és a Lebjazsaja telepek adják. Ez már a bronzkor vége és a vaskor eleje. Egy idős az ananyinói és a fehér-tengeri kultúrákkal. A telepek legfiatalabb rétegét gljadenovói típusú kerámia jellemzi, az i. e. I. évezred végén és az i. u. I. évezred elején. Az említett kőeszközök a gödröcskés fogazásos díszű kerámia velejárói. A Vicsegdánál már nincsenek a többi kerámiatípussal együttes használatban pattintott kőpengék. Hasonló a fejlődés a Káma vidéken is; egy ütemben fogynak ott is a kőpengék. A kőnyílhegyek egyik típusát a Vicsegdánál a zsinórdíszes kerámiával találjuk együtt, a vakarok pedig a gljadenovói típusú edényekkel együtt voltak még használatban. Mind a kerámia, mind pedig a kőeszközök rövid jellemzéséből az derül ki, hogy ezek a települések igen hosszú ideig voltak lakottak. Lakóik elsősorban halászattal foglalkoztak. BUROV harmadik tanulmánya a Szindori-tó partján és szigetein levő telepet ismerteti, összesen 9 telepcsoportot. Ezek kerámiája nagyjából a Viszi—II. településeket edényeinek felel meg. E települések bronzkoriak; egyik közülük kora-vaskori. CSERNOV tanulmánya a Nagyföldi Tundra régészeti emlékeinek van szentelve. A szerző tollából helyi és központi folyóiratokban sok tanulmány jelent meg, melyek mind a Pecsora medencéje vagy a tundravidék régészetével foglalkoznak. Itt most az 1952. évi kutatásainak eredményeit adja közre, melyeket az Adzjva folyó partján végzett. Kulik N. A. 1909. évi kutatásai óta 200 ősi település vált ismeretessé erről a tundráról, melyek felfedezésének nagy része éppen Csernov érdeme. A folyók partján ebben az évben 57 települést vizsgált meg, melyeke^ térképre vetítve is bemutat. A településeken, melyeknek élete az i. e. III. évezredre nyúlik vissza, tűzhelyeket, edénytöredékeket, pattintott konyílhegyeket, valamint egy csiszolt kőbaltát is talált. Ez utóbbi nyugati (Finnország, sőt Észtország) kapcsolatról tanúskodik. Érdekes, hogy itt az Adzjva melletti településeken nem talált fémeszközöket, pedig más nagyföldi tundrái telepen találtak hasonló korú fémszerszámot. A települések kerámiája a gödröcskés-fésűsdíszes típushoz tartozik. Az Urál hegység érdekes lelőhelyei az áldozati barlangok. Egy ilyen barlang a KANYIVEC által ebben a kötetben leírt unjai barlang is, melyben még Csernov