Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdélyi F. István: A zürjénföldi régészeti irodalom új terméséből 204

204 ISMERTETÉSEK - SZEMLE figyeltem meg ezt a használatot. Pl. (ZSzöv. 151:) pop ojse i saidmas' éjjel a pap fölébred';; ugyanúgy aswvse 'reggel', (ZSzöv. 151:) aswvse keza'iin suvtas 'reggel a gazda fölkel'; (uo. 203:) ritse 'este; (SWb. 45:) goze'mse 'nyáron'; (uo. 558:) lunse 'nappal' (példákat 1. a SWb. megfelelő szavai alatt). Ismeri ezt az accusativusi időhatározót a prupi nyelvjárás is: (SVd. 253, 262:) berja lunse vois 'am letzten Tag kam er hin'. A votják is ismeri ezt a kifejezésmódot; 1. Wotj. Chrestomathie 2. kiadás 140—1. 299. 1. ma-ti 'közel' 'no6jiH30Cra' természetesen nem tartalmazza ugyanazt a transitivusi ragot, mint vi-vti 'noBepxy, nepecnyp', wvti 'noHH3y', ahogyan a 299: lapon olvassuk; a -t- ma'ti-h&n. a tőhöz tartozik, vö. pl. UOTILA, Syrjänische Chrestomathie 115. 317—332. 1. A fejezet az indulatszókról, hangutánzó, hangfestő stb. szavakról szól bő anyaggyűjtés alapján. 9. Ismételjük: a permják nyelvtan jelentős alkotás, amely nagyon elősegíti majd a permják nyelv tanulmányozását és megismerését. Nagy érdeme, hogy helyes pedagógiai érzékkel és módszeresen oktatja és vezeti a főiskolai hallgatókat, akiknek elsősorban szánták ezt a könyvet. Egy hamarosan várható második kiadás el fogja tüntetni azokat a hiányosságokat, amelyek ennél az első kísérletnél elkerülhetetlenek voltak. A könyv szerzői és szerkesztője áldozatos munkájukkal hálára kötelezték a finnugor nyelvtudomány minden művelőjét. FOKOS DÁVID Á zürjénföldi régészeti irodalom új terméséből A Komi Autonom Szocialista Szövetségi Köztársaság területének történetét a régészek még nem régen kutatják. A Pecsora és a Vicsegda folyók völgyei, a Nagyföldi Tundra régészetileg csak az 1950-es évek második felétől kezdve váltak és válnak igazán ismertté. Bár a geológusok a Pecsora-parti barlangokat már a múlt század 30-as éveitől kezdve ismerték, a régészek pedig már 1851-ben ásattak a Vicsegda völgyében, mégis a leletek értelmezése a környező területek beható régészeti ismerete nélkül nem hozhatott kellő eredményeket a permi népek és az obi-ugorság története felderítésében. A szovjet korszakban már a 20-as évek közepén újabb ásatások indultak a Vicsegda folyó medencéjében, de az ásatások és a dokumentáció színvonala olyan alacsony volt, hogy a feltárt anyag alig alkalmas történeti interpretációra. Az 50-es évek második felében megélénkülő régészeti kutatások előtt közvetlen a háború utáni évektől kezdve Csernov G. A. geológus terepbejárásai és vizsgálati ásatásai szolgáltattak sok értékes anyagot a jelzett terület őslakossága történetének megírásához. Kelet-Európának ezt a távoli részét is érintő nagy régészeti összefoglalást elsőnek Fossz M. J. (^peBHeHinan HCTOpnn CeBepa eBponeMcKOH qacra CCCP. MHA 29. 1952) és BBJUSZOV A. JA. (CmepKH no HCTOpun njieMeH eBponencKon nacra CCCP B HeojinraqecKyio anoxy. 1952) végezték el. A Komi ASzSzK történeti vázlata egészen a bronzkorszakig jórészt erre a két alapvető munkára épült. (OnepKH no HCTOPHH KOMM ACCP. I. 1955.) Újabban, Fossz M. J. halála után, GTJRINA N. N. az, aki olyan összefoglaló munkát írt, amely elsősorban a csiszolt kőkorszakra nézve ad új történeti alapvetést, különösképpen az Onyega folyótól nyugatra fekvő területre, a gödröcskés-fésűsdíszes kerámia kultúrájának elterjedési vidékére nézve (Typuna, H. H., SranMeCKaíi HCTOPHH Bojira-OKCKOro MOKflypenwi. MHA. 94). Az ő vizsgálatai a volgai finnugorság (az Oka folyótól Karéliáig) történetére vonatkoznak. Azért, hogy hasonló összefoglalást lehessen írni a permi finnugorok és az obi-ugorok Urálon inneni törzseinek történetéről, feltétlenül szükséges a vicsegdai és a pecsorai területek régészeti kutatásának folytatása. Ezt a kutatást ma már elsősorban a Szovjet Tudományos Akadémia Komi Filiáléja és a Komi Köztársasági Múzeum fiatal káderei végzik. A két, általunk most itt jellemzett gyűjteményes kötet is jobbára az ő írásaikat tartalmazza. (HcropHKO-íJtHJiOJiorHHeCKHH cöopHHK. Bbin. 7. és Ma-Tepnajibi no apxeojiornn eßponeficKoro Ceßepo-BocTOKa. I. CbiKTbiBKap 1962.) A két kötetben négy szerzőtől 7 régészeti tanulmányt közöltek. Közülük négy őskori témájú: BypOB, F. M., HoBbie CTOHHKH B AOJIHHC p. BbmerAbi; JIojiroBpeMeHHbie noceneHHH Hap. BHC; CTOHHKH Ha CnHAopcKOM 03epe; valamint MepHOB, T. A., CTOHHKH B oacceime P. AA3bBbr (BoJibine3eMejibCKaH TyHApa), kettő pedig középkori anyagot dolgoz fel: KaHHBen, B. H., CpeAHea3HaTCKHe u repMaHCKHe MOHCTH Ha CeBepHOM Ypajie; CaBejibCBa, 3. A., HeKOTopue MaTepnajibi no cpeAHeBCKOBOÍi apxeoJiorHH BbifleroACKOro Kpa». A hetedik az Unijai barlang ásatásának publikációja, ős- és középkori rétegeket egyaránt tartalmazó emlékről szól: KaHHBen, B. H., üepBbie pe3yjibTaTbi pacKonoK B YHbHHCKOH neinepe.