Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: cirill 192
ISMERTETÉSEK - SZEMLE 195 miatt magára vonja a hangsúlyt. Tudtunkkal palatális a hang csak bizonyos helyzetben, fonéma változatként fordul elő. Azzal, hogy a fonetikai rész szerzője az a-t palatálisnak tekinti, a szerkesztőbizottság sem ért egyet, amint arra lábjegyzetben utal is. A nyelvjárási ä abban különbözik az a-tól, hogy magasabb nyelvállású annál, a középső nyelvállású e-hez közeledik. Képzésekor a rezonátor fala és az ajkak is feszesebbek, mint az a esetében. „Vegyes" hang a mariban az bt. Bármely helyzetben előfordul, az abszolút szóvég kivételével. Képzésekor a kissé fölemelt helyzetet elfoglaló nyelv hegye jóval előrébb van, mint veláris hangok képzésekor, a nyelv töve azonban hátrább helyezkedik el. Mindig rövid, olykor egészen elmosódott, pl. hangsúlyos szótag utáni helyzetben: mómu M 'tavasszal'. A hegyi nyelvjárásban meglevő ü abban különbözik tőle, hogy képzésekor a nyelv palatális irányban mozdul el, az u és az e közötti helyzetet foglalja el. Összefoglaló táblázatot találunk a hangsúlyos és a hangsúlytalan helyzetben levő magánhangzók átlagos hosszúságáról is. A mari nyelv mássalhanzórendszere: ^\^^ A képzés ^^C. helye Ajakhangok Palatálisok Vegyes hangok A képzés ^\_^ módja ^^^ Ajakhangok kákumináli- ., .,. . . apikahsok dorzálisok Vegyes hangok Velárisok Explozívak M n (?) T (T') u H *i H' K HT Spiránsok $ B III >K A Ji c (c') 3 (3') H Jl' x r Tremulánsok P A mássalhangzók palatalizációja a mariban csupán palatális magánhangzók — különösen a felső nyelvállású u, y — előtt következik be. Szűk térre korlátozódik, és fonematikus értéke sincs. A mássalhangzók bizonyos fokú labializációnak is alá vannak vetve, melynek mértéke a környező magánhangzók labialitásától függ. Az asszimiláció a mariban általában előreható. A mari nyelvben mássalhangzóváltakozással is találkozunk, mely leíró és történeti jellegű lehet. Ez utóbbi intervokalikus helyzetben fordul elő, amikor is zöngétlen explozívak a megfelelő zöngéssel váltakoznak: Kum 'kéz' ~ KüdblM 'kezet'. A mű befejező részében a mari irodalmi nyelv helyesírására vonatkozó tudnivalók kaptak helyet. A mari nyelv helyesírásának története összefügg a mari irodalmi nyelv és írásbeliség történetével. A korai mari nyelvű kiadványok szövegét az orosz ábécé betűivel írták, csekély módosításokat és kiegészítéseket hajtva végre rajta. Kiegészítő jelek voltak: ä, ö, y, ü, HZ. Jövevényszavak, de olykor mari szavak leírásában is használták a H, e, ë, w, U}, gß, x, 1} betűket is. Az u magánhangzót hangsúlytalan magánhangzók: o, e, ö jelölték. 1922 után a különböző nyelvjárásokat képviselő kiadók összpontosításával megteremtődtek az irodalmi nyelv kialakulásának a föltételei. Ezután mari nyelvű könyveket csak két nyelvjárásban (a mezein és a hegyin) nyomtattak ki. A további egységesítés volt tárgya az 1925-ös összmari tanári konferenciának, továbbá az 1937-ben és 1953-ban tartott tudományos ülésszakoknak. Teljesen a kérdést máig sem sikerült megoldani. A kötet végén álló könyvészeti rész a szakirodalom, különösen az orosz nyelvű szakirodalom sokrétű felhasználásáról tanúskodik. A mintegy 70 megemlített cikk, tanulmány, önálló munka közül 54 orosz nyelvű, ami azt mutatja, hogy a mari nyelvre vonatkozó kutatások a Szovjetunióban igen jelentősek. Ehhez járult hozzá L. P. GRUZOV. Sok bonyolult hangtani jelenség tisztázásában saját kísérleti fonetikai kutatásaira, részletes méréseire támaszkodott. Röntgen- és fényképfelvételei, a szemléltető palatogrammok, kimogrammok a műben foglaltak jobb megértését nagymértékben elősegítik. Örvendetes, hogy a finnségi nyelvek és a lapp után a mariból is áll rendelkezésünkre olyan kézikönyv, mely a kísérleti fonetika eredményeit is gazdagon hasznosítja. LŐBINCZ JENŐ 13*
