Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Finnugor szak a magyar egyetemeken 173

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 173 Finnugor szak a magyar egyetemeken Szocialista művelődési forradalmunk igényei mélyreható reformokat kívántak az oktatásügy minden vonalán és minden szintjén. Az egyetemi oktatásban előtérbe kerültek a tanárképzés szempontjai, és éz a körülmény lényeges módosításokat tett szükségessé minden tanári szak, köztük a magyar nyelv és irodalom szak tantervében is. t A módosítások a finnugor nyelvészet oktatási rendjét közvetlenül érintették. A finnugor tanulmányok ugyanis — mióta egyetemeinken intézményes tanárképzés folyik — a magyar nyelvtörténeti tanulmányok szerves részét alkotják. A jelenleg érvényben levő új tanterv — a korszerű tanárképzés követelményeinek megfelelően — a mai magyar nyelv kérdéseit állítja az oktatás középpontjába. Ez nem jelenti egyben a történetiség mellőzését, mert a mai magyar nyelv rendszerét a tanterv úgy kívánja bemutatni, mint hosszú történeti fejlődés eredményét. A történeti előzmények föltárása az első két tanulmányi évre esik, s így természetesen a nyelvünk legősibb korszakát megvilágító finnugor tanulmányok szintén ide kerülnek. Ez a megoldás logikus, és megfelel a tanárképzés igényeinek. Magának a finnugor nyelvészeti oktatásnak szempontjából azonban ez a helyzet nem kedvező. A nyelvtörténeti stúdiumok ugyanis a tantervi elgondolás értelmében az első szigorlattal lényegében lezárulnak, ami azt jelenti, hogy az egyetemi tanulmányok második, kétségtelenül érettebb szakaszába a tanárjelöltek — legalábbis kötelező formában — nem találkoznak többé finnugor előadásokkal. Azok a hallgatók tehát, akik a finnugrisztikát megkedvelték, csak szakkollégiumokon képezhetik magukat tovább. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy szakkollégiumok látogatására a kötelező kollégiumok mellett egyrészt alig jut idő, másrészt ez a megoldás még a különösen érdeklődő és tehetséges hallgatóknál is túlterhelést okoz. Alig túlzás azt mondani, hogy a tanárjelölt finnugor tanulmányokat csak vagy szaktárgyai, vagy egészsége, vagy mindkettő rovására végezhet. De a továbbképzésnek az áz ,,egyéni" formája, amit a szakkollégiumok legjobb esetben nyújthatnak, tudományos szempontból sem kielégítő. E kollégiumok anyagát ugyanis — éppen a hallgatók jelentkezésének esetlegessége, érdeklődési irányuk különbözősége, ráfordítható idejük egyenetlensége miatt — legföljebb két félévre szólóan lehet egységesen átgondolt részletekként megszerkeszteni, e részletek, egybehangolására, szerves továbbépítésére pedig szinte egyáltalán nincs mód. E körülmények azzal a következménnyel fenyegettek, hogy a finnugor nyelvészet terén a tudományos utánpótlás az eddiginél is bizonytalanabbá, alkalomszerűbbé válik, sőt a folyamatosság teljes megszakadása is bekövetkezhet. Pedig a szakemberhiány már most is érzik, és nem kis zökkenőt okoz pl. a finnugor tervföladatok megoldásában. E nehézségeket a hazai finnugrisztika képviselői közül aligha tapasztalta valaki oly közvetlenül, mint Lakó György, aki több kollektív finnugor tervmunkát irányít. Ez indítékból is, de meg azon kötelezettség miatt is, amely a finnugor kutatások terén a magyar tudományosságra nemzeti és nemzetközi vonatkozásban hárul, mély aggodalommal gondolt az utánpótlás esetlegességének, szervezetlenségének várható súlyos következményeire. Mint a budapesti egyetem finnugor nyelvészeti tanszékének vezetője, maga is részt vett a tantervi reform munkálataiban, s ezek során az a meggyőződés alakult ki