Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Finnugor szak a magyar egyetemeken 173

174 ISMEKTETÉSEK - SZEMLE benne, hogy a szakmai képzés legkedvezőbben szaktárgyi alapon történhet, mert a tervszerűséget csak így lehet biztosítani. Ezért még az 1961. évi átmeneti tanterv idején javaslatot terjesztett a Magyar Tudományos Akadémia Finnugor Munkabizottsága elé. Ebben rámutatott, hogy finnugor nyelvészek nevelése a magyar nyelv és irodalom tanári szak tanulmányi keretén belül nem látszik biztosíthatónak, s hogy az utánpótlás problémáját az egyszakosítás sem oldhatja meg. Kielégítő megoldás csak az volna, ha — mint sok más országban (Szovjetunió, Finnország, Svédország, Norvégia, Németország stb.) — a magyar egyetemeken is létesítenének finnugor nyelvtudományi szakot. Ez elsősorban a magyar nyelv és irodalom szakkal lenne társítható, s ugyanolyan értékű második szak lenne, mint pl. a turkológia, a néprajz, a könyvtáros szak stb. — A Bizottság melegen támogatta a javaslatot, s egyhangúlag úgy döntött, hogy megküldi közvetlen fölöttes szervének, a MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának azzal a kéréssel, hogy azt pártolólag a Művelődésügyi Minisztériumhoz továbbítsa. Az ügyet az Osztály — Akadémiánk hagyományainak szellemében — magáévá tette, s lépései eredményéről 1962. évi zis nagygyűlésen a következőket jelentette: „Az OV. a Finnugor Munkabizottság elnökének, Lakó György lev. tagnak javaslatárakezdeményező lépést tett a finnugor szak egyetemi bevezetésére. A Művelődésügyi Minisztérium kedvezően ítélte meg javaslatunkat, s elhatározta a finnugor szak megindítását. Az Osztály nagy jelentőségű eredménynek tekinti a szak bevezetését, nemcsak azért, mert a régóta aggasztó finnugor tudományos utánpótlás kérdését is ezzel lényegében megoldottnak tekinthetjük, hanem országunknak megkülönböztetett helye és kötelezettsége van a finnugor kutatások fejlesztésében." (I. OK. XX, 148). A Művelődésügyi Minisztérium az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán rendeletileg az 1963/64. tanévtől szervezett finnugor szakot. Ezt a magyar szakos hallgatók az utasítás értelmében a II. év után, másik szakjuk elhagyásával vehetik föl, tehát a III—V. évben magyar—finnugor szakcsoporton folytatják tanulmányaikat. A rendelet a szakra két évenként 2—3 hallgató fölvételét engedélyezi. A miniszteri rendelet alapján a budapesti egyetemen 1963 őszén 3 hallgatóval megindult a finnugor szakképzés, annak a nagy tudományos körültekintéssel és pedagógiai érzékkel szerkesztett tantervnek alapján, melyet (a szak célmeghatározásával és programjavaslatával együtt) Hajdú Péter dolgozott ki. A tanterv a fő hangsúlyt az összehasonlító nyelvészeti kollégiumokra és a finn nyelvi tanulmányokra veti. A finnen kívül előírja még kéthárom másik rokon nyelvnek, valamint a finnugor népek irodalmának tüzetesebb tárgyalását. Szerepelnek a tantervben általános és magyar nyelvészeti szakkollégiumok, finnugor nyelvészeti gyakorlatok, továbbá néprajzi, régészeti és embertani kollégiumok. Ez utóbbi, nem nyelvészeti stúdiumok célja, hogy ismertesse e tudományok vizsgálati módszereit és a finnugorság kutatásában elért eredményeit. Ez segíti a hallgatókat abban, hogy a finnugor őstörténet bonyolult, komplex kutatást igénylő kérdéseiben tájékozódni tudjanak. A tananyagnak ez a futó áttekintése is mutatja, mily sokoldalú, képzést fognak kapni e szakon a hallgatók. Lakó György javaslatának megvalósulása olyan szervezeti kereteket biztosít finnugor nyelvészek nevelésére, amilyen a magyar egyetemi oktatásban azelőtt soha nem volt. A tudományos képzés