Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3
A JELÖLETLENSÉG AZ URÁL-ALTAJI NYELVEKBEN 7 votjakissa joskus muulloinkin ja jonka päätteenä ön syrj. e, votj. s); lisäksi w-akkusatiivi tavataan samojedissa."3 A tárgy jelölésének a kérdésével az uráli nyelvekre vonatkozóan részletesen Bo WICKMAN foglalkozott „The Form of the Object in the Uralic Languages" című munkájában. Ott (146) a következő eredményre jut: „With the sole exception of Lappish, all the Uralic languages that have preserved the accusative singular in *-m in one shape or another may also express the singular object by the nominative. We have found that many Uralic languages use the m-accusative chiefly to dénote a definite object, and it seems safe to conclude that it was the original function of the form in question." Valóban, az általános felfogás szerint az uráli nyelvekben a r a g o s (tehát: jelölt) accusativus eredetileg a határozott tárgy jelölésére szolgálhatott (talán a fejlődés folyamán), míg a ragtalan (tehát: jelöletlen) alapalak a határozatlan tárgyat jelölhette.4 Ezzel kapcsolatban ismételten hivatkoztak már az altáji nyelvek hasonló nyelvhasználatára. így RAVILA is ezt írja (a Collinder-féle „Comparative Grammar of the Uralic Languages" 286. lapján): „. . . the accusative had a restricted use in PU [= Primitive (Common) Uralic]. Probably only a definite object was put in the accusative, as in Alt aie."5 Wickman idézett könyvének ismertetése kapcsán AULIS J. JOKI is megjegyzi: „In den altaischen Sprachen wird ja der Akkusativ ausschliesslich6 zur Bezeichnung des bestimmten 3 ERKKI ITKONEN „Suomalais-ugrilaisen kielen- ja historiantutkimuksen alalta" című könyvének (1961) 75. lapján a most idézett befejező ,,samojedissa" helyett „kolmessa samojedikielessä" szerepel. — Az idézett részlethez az eredetiben csatlakozó jegyzeteket itt mellőztük. Nem kívánunk itt a finnugor, illetőleg uráli -m és a magyar -t tárgyrag eredetének sokat vitatott kérdésével foglalkozni [erről többek közt VÉRTES EDIT írt jó összefoglaló tanulmányt az Acta Linguist icába.n(X 181 kk.)], itt csak egy megjegyzésre szorítkozunk. Azt a többektől vallott felfogást, hogy az említett tárgyragok tulajdonképpen személyragok, illetőleg birtokos szemólyragok, vagyis tulajdonképpen első, illetőleg második személyű determinálást jelölnek, alátámasztja az a tény, hogy a határozott tárgyra az igén történő utalásban, azaz a tárgyas igeragozásban is ugyanez az elv érvényesül, hiszen a tárgyas igeragozás személyjelei is tudvalevőleg birtokos személyragok, más szóval a tárgyas igeragozás — szemben a tárgyatlan, „alanyi" igeragozással — tkp. birtokos személyragozás. Mind a kettőben tehát az az elv jut kifejezésre, hogy a determinálást legalkalmasabban birtokos személyrag segítségével lehet kifejezésre juttatni. Jól ismerjük a birtokos személyragok determináló szerepét több uráli és altáji nyelvben (1. erről többek közt XyK. LXII 232 kk.), ez a szerepük a tárgyas igeragozásban is, ez lehet a feladatuk a határozott tárgy, a határozott accusativus jelölésében is 4 így mondja COLLINDER is (NyK. LX, 21): „die gemeinfinnischugrische Kasusendung -m [bezeichnete] das bestimmte direkte Objekt . . . Die Akkusativendung -m ist für sämtliche Hauptzweige des uralischen Sprachstammes gut bezeugt und muss als gemeinsames Erbstück gebucht werden". . A jelöletlen tárgyról így nyilatkozik E. ITKONEN (fent idézett munkájában) (Commentationes Instituti Suomen Suku XX, 16): , ,Uralilaisten kielten enemmistö viittaa siihen, että niin genetiivin kuin akkusatiivin ohessa on aikaisemmin yleisesti tunnettu myös nominatiivi samoissa funktioissa, siis attribuuttina ja objektina: Nominatiivia on käytetty silloin, kun oli kysymys jostakin epämääräisestä, yleisestä tai elottomasta vastakohtana määrätylle, yksilölliselle tai elolliseile." Hadd idézzük WiNKXERnek a megállapítását is, mely szerint az acc. ragja csupán „Deuteelement, das einfach wegbleibt, wo die Deutlichkeit anderweitig genügend gewährleistet ist, falls nicht ein besonderes Gewicht auf das Objekt gelegt wird" (FTJF. XIII, 152; 1. még KSz. XII, 8—9). 5 Én ritkítottam. F. D. 6 L. azonban alább.
