Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

6 FOKOS DÁVID Composition gehörte es, dass zwischen ihren Gliedern ein bestimmt ausgeprägtes syntaktisches Verhältnis nicht bestand oder wenigstens nicht empfunden wurde. Die Composition erschien also von Anfang an als ein Mittel, Wörter in freierer Weise zu verbinden, und im Gebrauch dieses Mittels war die Sprache an die ursprünglich etwa geltenden Schranken nicht gebunden . . . Die Composition drückt immer nur die Verbindung im allgemeinen aus. — Wenn Substantiv mit Substantiv verbunden ist, bezeichnet das zweite Glied gewöhnlich die allgemeine Begriffskategorie, in die der Gegenstand gehört, das erste dient zu ihrer näheren Bestimmung und lässt sich als abhängig vom zweiten betrachten." Es meglepő- hasonlóságot mutat a német és az urál-altaji melléknévi igenévnek a használata is (1. WILMANNS, i. m. III, 104 kk.). Csakhogy nevezetes és döntő különbség az, hogy egyfelől jelentős eltérések is vannak itt is az urál-altaji és az indoeurópai kifejezésmód között, másfelől egyes egyezések előfordulhatnak természetszerűleg az urál-altaji kifejezésmódhoz viszonyítva egyszer az egyik, máskor egy másik indoeurópai nyelvben, sőt esetleg valamennyi indoeurópai nyelvben is, de együttesen mindezek az egyezések (sok más szintaktikai egyezéssel együtt), és még hozzá egész zárt rendszerbe illeszkedően csakis az urál-altaji nyelvekben jelentkeznek. És éppen ami a jelöletlenséget illeti, melyet ebben a dolgozatunkban tárgyalunk, az a jellemző, hogy ez a jelöletlenség az urál-altaji nyelvekben ma is általános, vagy legalábbis — egyes esetekben — ma is kimutatható. Nézzük most a 8., 9. és 10. pontban említett jelöletlenséget!28 I. A tárgy jelölése Ismeretes, hogy az urál-altaji nyelvekben a ragos (tehát jelölt) tárgy mellett ragtalan tárgy is használatos. SZINNYEI a finnugor accusativusszal kapcsolatban ezt írja: '„Es kommen auch suffixlose Akkusative vor, d. h. der Nominativ wird zugleich als Objektskasus gebraucht, und zwar vertritt er entweder regelmässig den fehlenden Akkusativ, oder er wird neben demselben angewendet. Der Akk. PI. ist in mehreren Sprachen (auch in solchen, die ein Akkusativsuffix für den Singular haben) mit dem Nom. PI. gleichlautend" (FiugrSprw. 69). L. még RAVILA: Collinder-féle Comparative Grammar of the Uralic Languages 238 — 9. 1. Tudjuk, hogy az uráli nyelvek túlnyomó többségében él az eredeti -m ragos accusativus „m-päätteinen akkusatiivi — írja EEKKI ITKONEN »Suomalais-ugrilaisen kantakielen äänne- ja muotorakenteesta« című cikkében (Commentationes Instituti Fenno-Ugrici, »Suomen Suku« XX, 16) — on edustuneena lapissa, tseremississä, vogulissa, ilmeisesti myös itämerensuomessa (sananloppuinen m > n muutos kantasuomessa), mahdollisesti mord vassá (sananloppuista m > n muutosta voidaan täälläkin olettaa; hämäräksi jää mord. ?i-päätteen liudennus, kuten vastaavasti genetiivin päätteessäkin) ja' kaikén todennäköisyyden mukaan permiläisissä kielissä (nim. pronominien ja possessiivisen taivutuksen akkusatiivissa, jota vastaava tyyppi esiintyy 2a Dolgozatom néhány pontban érintkezik ScHLACHTEitnek a Ravila-emlókkönyvben (MSFOu. CXXV 493 kk.) megjelent „Zum Problem des Nominativs in den finnischugrischen Sprachen" című cikkével. Az említett kötetet azonban már csak dolgozatom teljes elkészülte után kaptam kézhez, és így csak itt utalok SCHLÄCHTER tanulságos fejtegetéseire.