Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3
A JELÖLETLENSÉG} AZ URÁL-ALTAJI NYELVEKBEN 5 vagyis olyan gomba, melytől a légy meghal ('légyhalál-gomba'), sőt addzan-tor (szószerint 'látó dolog') az a dolog, amelyet látni lehet, amely látható. (Erről 1. például „Aus dem Gebiete der finnisch-ugrischen Verbalnomina" című dolgozatomat a budapesti első finn-ugor kongresszuson elhangzott előadásokat közlő kiadványban.) 6. Ismételten hivatkoztak arra, hogy az előbbi pontban említetthez egészen hasonló helyzetet találunk a főnévi összetételek között, hogy ti. ezek is mindenféle relációt jelölhetnek minden külön viszonyítójel alkalmazása nélkül; 1. SIMONYI: Nyr. XLVIII, 51, PAIS, Magyar szóalaktan I. Szóösszetétel 8, SZILASI: NyK. XXVI, 129. (L. még az előbbi pont végén említett dolgozatomat, továbbá NyK. LXIV 19.)2 7. Jelöletlenséget jelent — más nyelvekben használatos jelöltséggel szemben — az ún. nominális mondat, amelyben a névszói vagy igenévi állítmány nem kíván maga mellé külön ,,copulát" (a van-t vagy vannak-ot; Péter okos fiú, az emberek jók), aminek az igeragozásban rendkívül fontos szerepe volt (pl. ő látott). És mindenképpen idetartozik — mert itt is minden külön alaki megkülönböztető jel nélkül is, a mindenkori mondatbeli helyzetnek megfelelően fejeződik ki az illető névszónak egy másikhoz való viszonya, vagy pedig mondatbeli szerepe — az urál-altaji nyelveknek az a sajátossága, hogy a főnév ragtalan alakja (alapalakja, melyet sokszor — nem egészen helyesen — röviden nominativusnak is neveznek) nemcsak — ami szintén fontos — alany, hanem tárgy, birtokos jelző, sőt határozó is lehet a mondatban. A következőkben éppen ezzel az utóbbi három jelenséggel kívánunk foglalkozni, kiegészítve ily módon a fenti 7 pontot: 8. Jelöletlen lehet az urál-altaji nyelvekben a tárgy. 9. Jelöletlen lehet ezekben a nyelvekben a birtokos jelző. 10. Jelöletlen, ragtalan lehet itt a határozó is. Persze jól tudjuk, hogy a mondatbeli szerepnek ilyen jelöletlensége más nyelvekben is előfordul és megvolt elsősorban a praeflexiós korban. ,,A névragozás történetéből" című tanulmányunkban is hivatkoztunk már (NyK. LVIII, 74) BRTJGMANN-nak az idoeurópai nyelvekre vonatkozó megállapítására: ,,Was man den Stamm eines Nomens nennt, war eben ehedem selbst ein syntaktisch bedeutsames Wort, d. h. ein Wort, das im Satze eine bestimmte syntaktische Beziehung zu anderen Wörtern des Satzes haben konnte" (Grundriss II. 22, 118), és ugyanott idéztük SCHMIDT JozsEPnek a nyilatkozatát is: „Általánosan elismert tény, hogy már az idg. alapnyelvben voltak szódarabok, amelyeknek casuális functiójuk volt, a nélkül, hogy a functiónak bármiféle exponense lett volna ... A suffixum nélküli casus nem egyéb mint az ún. 'tő' " (Nyelvtudomány IV, 121). Azt is tudjuk, hogy a névszói összetételek és a melléknévi igenévnek fent említett sajátosságai tekintetében sem állnak egyedül az urál-altaji nyelvek. Indoeurópai vonatkozásban is megállapíthatta BRUGMANN (KVglGr. 297): ,,.... aus jeder beliebigen Wortgruppe, die einen syntaktischen Komplex ausmachte, [konnte] unter Umständen ein Kompositum werden." Es idéztük már (NyK. LXIII, 290) azt a jellemzést, melyet WILMANNS (Deutsche Grammatik II2, 535 — 6) adott az ilyen német összetételekről: ,,. . . zum Wesen dieser 2 Vö. még BBUGMANN, KVglGr. 297, WILMANNS, Deutsche Grammatik II2 521 kk., 535 kk.
