Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3
A jelöletlenség mint az urál-altaji nyelvek egyik jellemző szintaktikai sajátossága Az utóbbi években folytattam és kiegészítettem a vagy három évtizeddel ezelőtt megkezdett — de közben hosszabb időre félbeszakított — urál-altaji szintaktikai tanulmányaimat, és ezek fő eredményeit a Nyelvtudományi Közleményekben (a LXI—LXIV. kötetben), az Acta Linguistica X. kötetében, végül összefoglalva ,,Rolle der Syntax in der Frage nach Sprachverwandtschaft, mit besonderer Rücksicht auf das Problem der ural-altaischen Sprachverwandtschaft" című munkámban (Ural-Altaische Bibliothek XI.) tettem közzé. Tanulmányaim azzal akartak hozzájárulni az urál-altaji nyelvrokonság még mindig nem tisztázott problémájának a megoldásához, hogy az eddig feltárt — valóban nem nagyszámú — hangtani, alaktani, szókincsbeli egyezések mellé egy új területről — a szintaxis területéről — vett bizonyító anyag alapján egy új szempontot, egy új érvet kívánnak bevetni a több mint két évszázad óta folyó vitába. Nem az én feladatom annak az elbírálása, hogy munkám, törekvésem eredménnyel járt-e. De azt talán mégis sikerült bebizonyítanom, hogy már a munkámban feltárt és zárt rendszerbe illeszkedő szintaktikai egyezések is — amelyek együttesen valamennyi urál-altaji nyelvben, és együttesen csakis az urál-altaji nyelvekben jelentkeznek, míg ezek közül az egyezések közül egyesek az egyik nem-urál-altaji nyelvben, mások meg más nem-urálaltaji nyelvben vagy nyelvekben tűnnek föl — nem lehetnek a véletlen játékai, és ezért komoly figyelmet érdemelnek, sőt állásfoglalásra köteleznek, vagy ahogyan ismételten jeleztem: ami a szintaktikai érvek bizonyító erejét e nyelvrokonság kérdésében illeti, vagy mellettük kell állást foglalnunk, vagy ellenük, de mellőzni őket nem lehet. Fejtegetéseim és eredményeik vagy helytállók, vagy tévesek. Ha helytállók, akkor arra ösztönöznek, mondhatnók: köteleznek, hogy ezentúl tüzetesebben tanulmányozzuk az urál-altaji nyelvek egyéb jelenségeit: most már a hangtan, alaktan és szókincs terén eddig folyt munkálatokat — a siker nagyobb reményében — nagyobb erővel, szélesebb alapon lehet és kell is folytatni; ha pedig — amit nem hihetek — következtetéseim tévesek voltak, ha a rokonság kutatásának ez a szintaktikai érve csődöt mondott volna, akkor bele kellene nyugodnunk abba, hogy az urál-altaji nyelvrokonság bizonyítása ilyen módon sem sikerült, sőt munkáim inkább egy negatív érvet szolgáltattak. De hiszem és vallom, hogy annyi szintaktikai jelentős egyezés az urálaltaji nyelvrokonság leghevesebb tagadóit is gondolkodóba fogja ejteni. 1*
