Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Lakó György: Százéves a Nyelvtudományi Közlemények 3

SZÁZÉVES A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 5 ben, illetőleg — mint A vogul föld és nép — önálló kötetként jelentek meg, de a^Reguly-szövegek megfejtésére irányuló tevékenysége melléktermékeként született meg ,,A kondai vogul nyelv" meg „Az északi osztják nyelv" című kötete is, s ezek már a Nyelvtudományi Közleményekben (IX., ill. XI. k.) láttak napvilágot. Hunfalvy kezdeményezését folytatta Budenz József. Hunfalvy szerkesztősége idején jelenik meg BUDENZ tollából, de — legalábbis részben — Reguly anyaga alapján a „Cseremisz tanulmányok I—II" (NyK. III—IV. kötet) meg az „Erdei- és hegyi-cseremisz szótár" (IV. k.), úgyszintén a „Mordvin közlések" (V. k.), továbbá a „Moksa- és erzä-mordvin nyelvtan" (XIII. k.). Mindezek olyan anyagközlések, illetőleg feldolgozások, amelyek finn és észt tudósok hasonló jellegű munkái mellett sokáig fontos forrásul szolgáltak a jelzett nyelvek megismeréséhez, és nyelvtudományi értéküket jelentős mértékben máig is megőrizték. De nemcsak a finnugor nyelvek megismertetésében, hanem a finnugor nyelvrokonság kérdésének tisztázásában és megvilágításában is úttörő szerepe volt a Hunfalvy-féle Közleményeknek. Közismert, hogy SAJNOVICS és GYARMATHI nagyjelentőségű munkái hazánkban nem tudták eloszlatni a nyelvünk finnugor rokonságával kapcsolatos kétkedést, sőt hitetlenséget, s hogy különösen a török rokonság hívei újabb és újabb támadásra indultak a nyelvünk finnugorságát valló nézetek ellen. Hogy a „nyelvi rokonság" és „nyelvi érintkezés" terminus technicusok fogalma végülis tisztázódott, s hogy nyelvünk rokonságának a kérdése körül a tudományosan nem eléggé megalapozott, sőt egészen tudománytalan nézetek lelepleződtek, abban jelentős szerepe volt épp a Nyelvtudományi Közleményeknek. Utalnunk kell továbbá arra, hogy még megjelenésének első időszakában a Nyelvtudományi Közleményekben látott napvilágot BUDENZ „Magyar és finnugor nyelvekbeli szóegyezések" (VI—VII. k.) című munkája, amely nagy lépést jelentett a finnugor összehasonlító nyelvészeti kutatások történetében olyannyira fontos Magyar—ugor szótár megiratása felé. Természetesen a Nyelvtudományi Közlemények nem maradt meg végig azon a csapáson, amelyet számára a Magyar Nyelvészet előszava kijelölt. Hunfalvy Pál 1862-től 1878-ig szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket; örökébe — a XV. kötet megjelenésével — BUDENZ JÓZSEE lépett, s bizonyos változtatásokat már ő szükségesnek ítélt. BUDENZ úgy látta, hogy „Nyelvtudományunk helyzete és állása, épen a Közlemények közrehatásánál fogva, már nem az, a mely volt ezelőtt 16 évvel . . . magyar nyelvhasonlításunk számára megnyertük a biztos alapot, melyen ezentúl minden számba jöhető tanulmánynak állani kell: föl- és elismertük már a magyar nyelvnek az ugor nyelvekhez való közvetlen hozzátartozását, föl az ugor nyelvek helyét az altáji nyelvcsaládban; föl végre e nyelvcsaládnak egyéb családoktól való merő különvoltát. E mellett tájékoztatást nyertünk az iránt, miképen és mennyire hatnak néha idegen nyelvek a velük érintkező nyelvre, s hogy lehet e hatásokat a mindkét részbeli nyelvek tudományával kitalálni, meghatározni. A magyar nyelvtudomány további üdvös haladásának nem csak ki van jelölve az útja, hanem meg is van törve, elékészítve" (1. NyK. XXIII, 6—7). E felismerésektől indíttatva Budenz 1878-ban előterjesztést tett az Akadémia nyelvtudományi bizottságának a Közlemények tárgykörének szorosabbra vonására. Az új szerkesztő programja szerint (közölte Simonyi Zsigmond: NyK. XXIII, 6—8) a Közle-