Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Lakó György: Százéves a Nyelvtudományi Közlemények 3

6 LAKÓ GYÖRGY menyek a XV. kötettől kedve az uráli és az altáji, az előbbiek közül különösképpen a finnugor nyelvek folyóirata lett, de foglalkozott más nyelvcsaládokba tartozó nyelveknek az előbbiekre való nyelvi hatásával is. Emellett továbbra is helyet adott az „általánosabb érdekű nyelvészeti kérdést fejtegető, vagy valami tekintetben az altáji [= uráli és altáji] nyelvtudományra nézve fontos munkák" rövid ismertetésének, valamint a kor tudományos színvonalán mozgó vitacikkeknek is. A Közleményeknek Budenz szerkesztésében megjelent 8 kötete gazdag tartalommal valósította meg az új szerkesztői programot. Ez időben jelent meg a folyóiratban BUDENZ egyik legfontosabb műve, Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (XVIII., XX. k.), s ez időben közölt a szerkesztő nyelvmutatványokat a vogulból, az osztjákból, a zürjénből és a mordvinból. Ugyanő vonta be a folyóirat kutatási körébe a szamojéd nyelveket (vö. XXII. k.), ismertette továbbá az altáji nyelvek közül a mandzsut, a mongolt és a jakutot. HALÁSZ IGNÁC a lapp nyelv, illetőleg nyelvjárások bemutatásával szerzett magának jelentős érdemeket, valamint zűrjén nyelvmutatványokat tett közzé. MUNKÁCSI BERNÁT közlései közül a Votják nyelvtanulmányok (XVII—XVIII. k.), A vogul nyelvjárások szóragozása (XXI—XXIV. k.), valamint a Csuvas nyelvészeti jegyzetek (XXI. k.) emelkednek ki. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy BALASSA JózsEFnek a magyar hangok képzéséről és a magyar hangsúlyról írt dolgozatai révén (XXI. k.) a modern fonetika is megtette az első lépéseket a Közlemények lapjain, akkor világosan állhat előttünk a tudományos jelentősége a Nyelvtudományi Közlemények azon köteteinek, amelyek Budenz József szerkesztésében jelentek meg. Milyen szinten áll az az összehasonlító nyelvészeti munkásság, amely Hunfalvy és Budenz korában a Nyelvtudományi Közleményekben látott napvilágot? Hogyan értékelendő nemzetközi szempontból az a tény, hogy az összehasonlító nyelvtudománynak hazánkban már 1862-től fogva volt olyan orgánuma, mint a Nyelvtudományi Közlemények ? — E tudománytörténeti szempontból oly érdekes kérdésekre itt csupán néhány rövid megjegyzést tehetünk. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy 1862 körül, amikortól nálunk az összehasonlító nyelvészet a Nyelvtudományi Közleményekben már figyelemre méltó mértékben jut szóhoz, a nyugati nyelvészet is fejlődésének még egy viszonylag korai fokán áll, s a NyK. természetesen eleinte még ezt a korai fejlődési fokot tükrözi. HUNFALVY a Közlemények II. kötetében, 1863-ban, ,,A nyelvtudományról" írott cikkében még a maga korában ugyan népszerű, de tudományosan kevésbé elismert MAX MÜLLER „Lectures on the Science of Language" című, 1861-ben megjelent könyve (illetőleg ennek 1863-ban kiadott német fordítása) alapján igyekszik „kitüntetni, mik a nyelvtudománynak eddigi eredményei, s ha jut-e nekünk is munkarész abban". Igaz: BUDENZ a nyelvek értékelésének szempontjairól vitázva már szembeszáll August Schleicherrel és Frans Mistelivel (NyK. VI., ül. XV. k.), a feltett finnugor alapnyelv némely vonását illető nézeteiben azonban —- úgy tetszik — az előbbinek bizonyos nézetei tükröződnek. De ne felejtsük: a Közlemények első kötetének megjelenését még kb. másfél évtized választja el az újgrammatikusok fellépésétől. Igaz: a Th. Aufrechttől és A. Kuhntól alapított „Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung" 10 évvel megelőzte a Nyelvtudományi Közleményeket, de a Brugmann és W. Streitberg szerkesztésében meginduló Indogermanische Forschun-