Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Az ópermi l fonéma utódjai az Inyva menti permják nyelvterületen 353

AZ ÓPEKMI l FONÉMA UTÓDJAI AZ INYVA MENTI PERMJÁK NYELVTEBÜLETEN 3§1 Az is lehetséges, hogy a DialChrest. kudimkari—inyvai szövegeinek átírásában rendszerkényszer érvényesült: LITKIN ugyanis (i. m. 20) abból indult ki, hogy az l fonéma ezen a nyelvterületen mindenütt v, amely legföllebb hangszínével emlékeztet a bilabiális w;-re. A verh-juszvai és a kudimkari— klimovoi adatok, távolabbról pedig a rudakovaiak után ezt a tételt módosítanunk kellett. Ismételten azt állítjuk, hogy például a verh-juszvai nyelvjárásban éppen fonematikai szempontból igen lényeges különbséget látunk a v és a w között. A DialChrest. kudimkari—inyvai szövegeiben az l helyén mindenütt v-t találunk — amelyről azonban nem tudhatjuk, hogy mikor jelöl v fonémát, mikor w-t avagy u-t.11

Az

l >> v változás izofonjainak megvonását tehát nemcsak a kevés adat, hanem a DialChrest.-ban meglevő adatok fonetikai tisztázatlansága is gátolja: nem látjuk pontosan a v-hangok minőségét. Egy jelenséget azonban a DialChrest. kudimkari—inyvai szövegeiből is kimutathatunk, s ez a (kérdéses minőségű) v eltűnése és helyében a hiátus keletkezése intervokalikus helyzetben. A következő falvakból az alábbi adatok találhatók: 1. BejioeBCKHH paßoH, OTCBCKHH cejibcoBeT, KypAiOK falu: ygauc (o: usdza'is), aggúüH

(o: addzrin), eucmduc (o: vista'is) 2. Ky^biMKapcKHH paííoH, Bojibiiiafl CepBa falu: eôu ^eoeu (o: veti ~

% vevi), eoucö (o: vei

is§),

KÓÖ (o: ko^e) ^ 3. BejioeBCKHH panoH, rie^opa falu: eou, eoucö (o: vet

i, ve

x

ise) 4. íOcbBHHCKHH paííoH, BoTajiOBCKHK cejibcoBeT: oáubic (o: ox

a-nis), eoucö (o: ve^ise) Számolnunk kell azzal, hogy a hiátus keletkezése sporadikus tünet. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a fenti falvak tájnyelve ugyancsak eltér a WiCHMANN-féle juszvai—trunovoi típustól, tehát attól, amelyet LITKIN úgyszólván egyedül meglevőnek, legalábbis általánosnak tart a kudimkari—• inyvai nyelvjárásterületen. Mindebből következően további kiegészítést tartunk szükségesnek hozzáfűzni a DiaiChrest.-hoz. Az l >> v változás két nyelvjárást (vagy inkább, úgy látszik, nyelvjárásterületet) érint: a tárgyalt kudimkari—inyvait és az alsó-inyvait. A kettő között LITKIIST számos hangtani és alaktani különbséget az egyáltalán nem közömbös, az izsmai nyelvjárásokat — gyanításom szerint — többek között ennek a kritériumnak alapján különíthetjük apróbb tájnyelvi egységekre a nyelvjárásterület egészén belül. Ugyanígy a felsővicsegdai (kortkeroszi—gyerevjanszki típusú) nyelvjárás (vö. RADANOVICS: NyK. LXI. 95 — 99) sem ismer nem-első szótagban e fonómát, de f-t sem, helyettük e meg i áll, ezek azonban nem azonosak az e és * fonéma vei. A DialChrest.-ban használt átírás az adott esetekben csak e ( :a), illetve i betűt használ. Hogy azonban az e hangértéke e, e vagy 8 (esetleg a), az i-é pedig i avagy i — ez eldönthetetlen. Ez az átírás feltétlenül önkényesen uniformizálja a nyelvjárások hangtani arculatát, s ezzel az eljárással nemcsak a dialektológia színskáláját szegényíti, de határozottan torzít, félrevezet. Hangtani értékét ezért kétségesnek gondoljuk. Vö. például a DialChrest. 69., 73., 74. oldalon olvasható átiratokat a FOKOS-, illetve WiCHMANisr-féle eredetivel ! 11 A DialChrest. 48. oldalán található botalovo'i szöveg pontatlanságára nyelvmesterem, R. M. BATALOVA hívta fel a figyelmemet. Aggályában kételkedni nincsen okom, annyival inkább, mert az inkriminált szöveg közlője (N. A. Krivoscsekov) R. M. BATALOVA rokona és földije, aki — nyelvmesterem állítása szerint — ugyanazt a nyelvjárást képviseli, mint ő maga. Nem lényegtelen az sem, hogy a szöveg — és más kudimkari—inyvai szövegek — lejegyzője, A. Sz. GANTMAN-KBIVOSCSEKOVA szintén közeli rokona R. M. BATALOVÁnak, aki éppen tőle úgy tudja, hogy — többek között LITKIK tekintélyének hatása alatt — GANTMAN-KKIVOSCSEKOVA v-t írt le mindenütt az ópermi l helyére, jóllehet nem feltétlenül v-t, hanem esetleg w-t vagy u-t hallott).