Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)
Tanulmányok - Bereczki Gábor: Beke Ödön, Mari szövegek 230
• ISMERTETÉSEK - SZEMLE 231 A Mari szövegek III. kötete a mari nyelvterület urzsumi nyelvjárásához tartozó •Jàôôkpla-k (Szrednyij Jadikbiljak),1 Sükáé (Nyizsnyaja Sziksza), Saßa-jal (Szabujal), Petcsan-Po c tsiv]ga (Petrusin) 2 falvakból származó szövegeket tartalmaz. Az urzsumi nyelvjárásból Y. WICHMANN is tekintélyes mennyiségű szöveget gyűjtött. Az ő szövegei §er-nur í(Szernur) templomos községből valók. (Ma a Mari Autonóm SzSzK Szernuri kerületének székhelye, Joskar-Olától kb. 40 km-re észak-keletre terül el. Ha WICHMANN Volksdichtung und Volksbräuche der Tscheremissen (SUSToim. LIX) c. kötete urzsumi szövegeit és BEKE Tscheremissische Märchen, Sagen und Erzählungen (SUSToim. LXXVI) egészében urzsumi gyűjtését, valamint a most megjelent Mari szövegek III. kötetét számbavesszük, megállapíthatjuk, hogy egyetlen mari nyelvjárásból sem rendelkezünk —- még megközelítőleg sem — annyi anyaggal mint az urzsumiból (különösen, ha ezt a sort még megtoldjuk a Mari szövegek rövidesen megjelenő II. kötetével, amely szintén urzsumi szövegeket tartalmaz). A III. kötet anyagának csaknem kétharmada JàSêkpkvk nyelvjárásából való. Jàoêkpla-k Ser-nurtól kb. 7—8 km-re van délnyugati irányban. WICHMANN és BEKE feljegyzései között elég lényeges eltéréseket találunk, ami aligha lehetséges egy nyelvjáráson belül néhány kilométernyi távolságra. WICHMANN a palatális magánhangzó vagy mássalhangzó után következő redukált hangokat mindig palatálisnak veszi pl.: tè'ldm 'im Winter', ke-qè-zSm 'im sommer' (SUSToim. LIX, 12), o-foßzdis 'voran' (uo. 142); BEKÉnél: tè-lêm 'télen', kerjè-zêm 'nyáron' (108), o-údz§ís 'előtt' (35). Tudjuk, hogy WICHMANN a nyugati mari nyelvjárások tanulmányozása után ment Ser-nurba, és úgy látszik, itteni lejegyzéseit is befolyásolta a nyugati nyelvjárásokban meglevő palato-veláris illeszkedés. Alkalmam volt személyesen meggyőződni (sőt magnetofonfelvételt is készítettem), hogy Ser-nurban nincs ilyen illeszkedés, és a palatális magán- és mássalhangzók után egyaránt ô áll (úgy mint BEKE jà5ôkpla*ki szövegeiben). Meg kívánom még jegyezni, hogy a szóvégi hangsúlytalan -e, -ö, -o-t, amit WICHMANN mindig -§, -a-vel ír, sem hallottam egészen redukáltnak, legalábbis nem annyira, hogy hangszínüket elveszítsék. BEKE jàSâkpla-ki szövegeiben a többtagú szavak szóvégi -e, -ö, -o-ja mindig teljes hang, hasonlóan az innen délebbre beszélt joskar-olai nyelvjárásokhoz. A gyűjtő azonban a kötet nyomdába adásakor nem volt bizonyos ezekben a szavakban a hangsúly helyével, ezért jelöletlenül hagyta. 1961' szeptemberében találkoztam aTartui Egyetemen finnugor aspirantúrára felvételiző I. Ivanov fiatal mari nyelvésszel, aki abból a faluszovjetből való, amelybe JàSêkpla-k is tartozik. Segítségével sikerült tisztáznom, hogy a jàSâkpla'ki szóvégi -e, -ö, -o hangok ugyanúgy hangsúlytalanok, mint a joskar-olai nyelvjárásokban. A következő nyelvjárás a Sü'ksS falubeli. Az innen származó anyag terjedelme alig haladja meg a 20 oldalt. Ennek a falunak a nyelve már több vonásában közeledik a szomszédos keletre fekvő malmizsi nyelvjáráshoz. A mezei nyelvjárások s ( <s, é) hangjának itt több esetben é felel meg, a 2-nek pedig z. Az első szótagban is 3 helyett gyakran i-t, í-t találunk, ami jellegzetes malmizsi sajátosság. Ugyancsak a malmizsi felé mutat a többesszám -lak jele is (sàmêts helyett). A két másik falunak Saße-jalnak és Pet^an-Po^sbigának a nyelve alig tér el egymástól. Több sajátosság folytán még közelebb állnak a malmizsi nyelvjáráshoz, mint a sü'kse-i szövegek. Az első szótagban a mezei nyelvjárások a-je helyett minden esetben i áll; a mezei s ( < s, á)-nek számos esetben s, s felel meg, a 2-nek viszont z, a többesjel itt is -lak. Petc san-Po c fsÍY]ga nyelvéből már eddig is jelentős anyagunk volt. BEKE Tscheremissische Märchen, Sagen und Erzählungen c. kötete egészében egyetlen petcsan-po c tírr]gai adatközlőtől származik. A IV. kötet anyagának elrendezésében BEKE ÖDÖN továbbra is követi eddigi nagyon szerencsésnek bizonyult módszerét, hogy ti. az egyes nyelvjárások úgy következnek egymás után nyugatról kelet felé haladva, ahogyan egyik nyelvjárás kapcsolódik a másikhoz. A III. kötet második fele az urzsumi és a malmizsi közötti átmeneti nyelvjárásokat tartalmazza, a IV. kötet első harmadát pedig a malmizsi nyelvjárások teszik. Ez BEKE ÖDÖN mari szövegeinek nyelvtörténeti szempontból kétségkívül legértékesebb része, mivel a malmizsi a legarchaikusabb mari nyelvjárás. Ebből a nyelvjárásból eddig csak WICHMANN gyűjtéséből állt rendelkezésünkre mintegy 15 oldalnyi szöveg. A fentebb már említett malmizsi sajátságokon kívül a két első malmizsi falu, Tostp-jal (Sztarinonenger) és I-zj-Madmóz (Mamakova) nyelvében megvan a ts (dz) is a ts (d'z) mellett, 1 A falvak orosz neve van zárójelbe téve. 2 Az orosz helynevek magyar átírása a kötetben több helyen következetlen, itt helyesbített alakban állnak.
