Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Beke Ödön, Mari szövegek 230

232 ISMERTETÉSEK - SZEMLE amit eddig csak a birszki nyelvjárásból ismertünk. WICHMANN malmizsi szövegei a harmadik falu, Mor£a*l (Karmankino) nyelvjárásával mutatnak leginkább hasonlóságot. BEKJB ÖDÖN szövegeivel most jelentősen kibővült malmizsi anyagunk, azonban még így sem elegendő, feltétlenül további gyűjtésre lenne szükség. BEKÉ ÖDÖN is ennek a nyelvjárásnak a további tanulmányozását tartja a legfontosabbnak (a még ismeretlen nyelvjárásokon kívül) (vö. IV, 3). A IV. kötet második fele a legkeletebbre élő birszki és permi marik nyelvjárását mutatja be. Sajnos a kevésbé ismert permi nyelvjárásból származó szöveg igen csekély terjedelmű, csak mintegy 15 oldalnyi. A BEKÉ ÖDÖN által tanulmányozott birszki nyelvjárás a WICHMANN mari szöveggyűjteménye függelékeként megjelent G. KABMAZIN birszki népdalszövegeivel mutat több tekintetben hasonlóságot, de eléggé eltér a PAASONEN gyűjtötte anyagtól (SUSToim. LXXVIII). BEKÉ ÖDÖN szövegeiben sokkal nagyobb fokú a magánhangzóilleszkedós mint PAASONENnél, bár itt kétségtelenül azt is figyelembe kell vennünk, hogy PAASONEN anyaga halála után került kiadásra és az anyagot sajtó alá rendező SiROnak több helyen egyszerűsítenie kellett a szövegek átírását. BEKÉ ÖDÖN mari szövegei mind a lejegyzés, mind a fordítás tekintetében lelkiismeretes és alapos filológiai pontosságról tanúskodnak. Ami kifogásolni valót találunk szövegeiben, azt elsősorban nem neki róhatjuk fel, hanem a gyűjtési körülményeknek (1. a IV. kötet előszavát), továbbá annak, hogy az anyag több évtizeden keresztül várt kiadásra, és közben a háborús hányattatások közepette egy s más el is kallódott az értékes feljegyzésekből. A számos sajtóhibáért pedig — melyek közül igen sok nem értelemzavaró — nem utolsó sorban a nyomdát is felelősség terheli. Először a mari és magyar szöveggel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. A 70. lap 5. sorában jùmêëto 'égen' helyett nyilván kornSsto 'útközben' van az eredeti kéziratban, amint az a magyar fordításból és a mondat értelméből is kitűnik. A 90. lap magyar fordításának 13. sorában: Ha a macska. . . mikor megellik, stb. mondatban különösen hangzik a megellik szó, hiszen a macskáról mindenütt azt mondják, hogy fiadzik. A 96. lap 9. sorában a mari kà,ts3-marin imúéze kifejezés magyar fordítása: a vőlegény lova[i]; a 160. lap 7. sorában levő imúéze kuöale's mötjgSzö fordítása: a lovai [sg.] haza szaladnak [sg.]. Helyesen mindkét helyen csak 'lova' egyesszámban, mint a mari szövegben, mert a mariknál, de az összes környező népeknél is, általában egy lovat fognak a kocsi elé. Ha többet, akkor azt feltétlenül jelzik. A mariban a két lóra a par imúe, a háromra pedig az orosz trojka szó használatos.3 A 231. lap 6. sorában levő Mötörpa-n Katéêrl-zêm magyar fordítása 'Mötörpa Katarina ját' helyett 'Mötörpan Katarináját'. A Mötörpan az orosz Mitrofán megfelelője a mariban és a mezei mariknál az apa neve minden esetrag nélkül áll a keresztnév előtt, pl. Sapa-n J§ßamn 'Sztyepan fia Iván'. A 373. lap 2. sorában levő Os-ßitsfd] kifejezést BEKÉ ÖDÖN Bjelajának fordítja, pedig ezen a vidéken — amint erről 1959 nyarán tett gyűjtőutam során magam is meggyőződtem — a Vjatkát hívják így, a birszki, permi marik viszont valóban a Bjelaját. Tehát a III. kötetben és a IV. kötet malmizsi szövegeiben mindenütt Vjatkának fordítandó a szó, amint azt a III. kötet 502. lapján a magyar fordítás 5. sorában így is találjuk, igaz itt is ott van zárójelben megkérd ő jel ez ve, a Bjelaja. A 394. lap 1. sorában levő iste-r sirJsa-lmS kifejezés fordítása a kapca gyöngydíszítése. Az iste-r magyarul helyesen nem kapca, hanem fekete posztóból készült, a nőknél színes hímzésű, gyöngyökkel díszített lábszártekercs. Magyar fül számára különben is hihetetlenül hangzik, hogy kapcát gyönggyel díszítsenek. A legtöbb sajtóhiba a III. kötetben az affrikáták előtt vagy után a c jel helytelen használatából adódik, ami sok esetben nem értelemzavaró pl. 84. lap 4. sor: pütsjceoe-n, 86. lap 12. sor: tifsmà-sêm, uo. 14. sor: noísjco. Gyakran hiányzik az i-ről a pont, ami nyilván a nyomda hibája, úgyszintén a hangsúlyjelölések lecsúszása is. A mari és a megfelelő magyar szöveg központozásában sokszor indokolatlan eltéréseket találunk, pl.: a 220. lapon a 49. sz. dal magyar fordításában a 3. sor után vessző, a 4. sor után pont, az 5., 7., 9. sor után vessző van, a mari szövegben mindez hiányzik. Az összetett szavak írása is többször ingadozik. Ugyanazt a kifejezést néha kötőjellel, néha kötőjel nélkül találjuk pl.: 139. lap 3. sor: kürDUö'-ßostSr, 140. lap 3. és 7» sor: kürDÚö ßostSr ; 406. lap 5. sor: siúcüza- ßü-ts§, 408. lap 9. sor: sind'za-ßüt. A IV. kötetben lényegesen kevesebb sajtóhibát találtam mint az előzőben. Ami azonban itt szembeötlő, az az egyes szavak írásának gyakori ingadozása és a hangsúly jelölése vagy nem jelölése ugyanabban a szóban egy nyelvjáráson belül. Nem tudhatjuk 3 A forrásjelzés nélküli mari szavak, kifejezések saját gyűjtésemből valók.